NÉVJEGY
Pánczél Janka 1997. június 4-én született Budapesten.
„Ikrek vagyok, de kettőnél sokkal több személyiségem van” – jelzi, hogy nem lesz egyszerű őt megismerni.
Csepel az otthona, itt jár a Kölcsey Ferenc Általános Iskolába, de gimnáziumba már Kőbánya-Kispestig kell utaznia. „Spanyolt szerettem volna tanulni” – magyarázza, miért választja a Kispesti Károlyi Mihály Magyar-Spanyol Tannyelvű Gimnáziumot.
Két év után azonban váltania kell és még messzebb, a Budai Gimnáziumban érettségizik.
Az ELTE Pedagógia és Pszichológiai Karán oktatás-szervezés szakirányon kezd 2017-ben, de közben megállás nélkül dolgozik is, előbb a TMF Groupnál lesz recepciósból diák-koordinátor, majd a Vodafone HR csillogása csábítja el.
Két és fél év után új kihívásra vágyik és a sok lehetőség közül ezt a PROGmastersnél találja meg.
Édesanyjával és húgával, valamint Lujzi nevű törpenyulával él.
Azt mondod, több személyiséged is van. Miért fontos ez?
Tényleg nehéz engem megismerni. De talán nem is olyan nagy baj, ebben a szakmában néha kimondottan jól jön, ha valaki kicsit kiismerhetetlen.
Mindig ilyen voltál? Egyszerre komoly felnőtt és egyszerre szemtelen, minden lében kanál kislány?
Azt hiszem, igen. Ahogy emlékszem, már az általános iskolában is nagyon megosztó személyiség voltam. Egyrészt szerencsére nagyon sokan szerettek, így lettem iskolai diákönkormányzati elnök is, másrészt biztos, hogy (mondjuk így) senkit sem hagytam hidegen.
Vicces, mert a neved is ilyen. A kemény „Pánczél” és a kedves „Janka”.
Pánczél, szigorúan cézével! Megőrülök tőle, ha rosszul írják. És sokszor rosszul írják. Ha pedig egy levél elején azt olvasom, hogy „Kedves Janka!”, na, azzal is ki lehet kergetni a világból. [nevet]
Apukád erdélyi. Sokszor voltál Erdélyben?
Nem. Pedig apu állítólag nagy énekes sztár volt fiatalon –még kazettája is megjelent. Viszont a szüleim elváltak, és mi a húgommal anyuval maradtunk.
Akár Te is lehettél volna sztár – színjátszósként nagy sikereitek voltak általánosban.
Szerettem nagyon a színpadot, de komolyan sose fordult meg a fejemben, hogy színész legyek. A legnagyobb sikerünk amúgy a Legyek urával volt, de így utólag azt mondom, kicsit kicsik voltunk hozzá.
Nem könnyű olvasmány… De Te vonzódsz is a súlyos témákhoz: hatalmas Titanic-rajongó voltál.
Még alsós voltam, amikor sikerült elérnem, hogy elvigyenek a felsősökkel a Titanic-kiállításra. Sőt, a suliban még egy igazi, nagy Titanic-naplót is készítettünk.
Kitalálható a vége… A humán érdeklődésed viszont nem süllyedt el. De hogy jött a spanyol?
Azt tudtam, hogy olyan nyelvet szeretnék az angol mellett tanulni, amit sokan beszélnek. A német nem tetszett, logikus volt a spanyol.
De otthagytad a Károlyit. Miért?
Nem egy szép történet. Fogalmazzunk úgy, hogy volt egy tanár, akinek nem voltam a szíve csücske.
El is jöttél. Nem volt olyan suli, ami még messzebb van Csepeltől, mint a Budai Gimnázium?
Ott volt ismeretség és persze angol-spanyol szak, mert a spanyolhoz ragaszkodtam. De nagyon szerettem ezt a gimit, nem véletlen, hogy a húgom, Gréta most oda jár.
Itt is hamar megismertek?
Hát, biztos, hogy mindig kinyitottam a számat. Amíg általános iskolában a Duna tévével a pozsonyi állatkertbe vittek minket, itt a gimiben a négy magyarországi EU-s nagykövet egyike lettem. Mondanom sem kell, egyikre sem magamtól jelentkeztem.
Már gimi alatt is dolgoztál. A pénz miatt?
Egy idő után nem szerettem volna otthonról kérni, se mozira, se ruhára, se bulira. Szórólapoztam, de dolgoztam a Müller drogériában is kasszásként.
Pórul is jártál…
Nem a Müller hibája… A diákszövetkezet nem fizetett ki minket.
Az internet őriz is egy tévés beszélgetést a témában… Végül megkaptátok a pénzeteket?
Jó pár hónappal később az állam kártalanított minket. Nem volt egy nagyon nagy összeg, de megdolgoztunk érte.
Miért pont az ELTE pedagógiai kara?
Három dolog érdekelt: az emberek, a kommunikáció és a pszichológia. Tanár nem szerettem volna lenni, a gyerekekkel nehezen találom a hangot, pszichológus szintén nem, maradt az oktatás-szervezés szakirány.
Logikus átvezetésnek tűnik a HR területre…
Igen-igen, de ehhez az is kellett, hogy elkezdjek komolyan dolgozni.
Immár recepciósként egy könyvelő és szolgáltató cégnél. De nem hagytak sokáig a pult mögött….
Nem tudom… Engem valahogy mindig észrevesznek… Diák-koordinátor és szervező lettem, aztán megkérdezték, érdekel-e a HR-gyakornoki munka.
Érdekelt.
Naná. De sok feladat sajnos nem volt, viszont bejött a GDPR és neki kellett állnunk auditálni. Az már kevésbé jött be.
Inkább nekiálltál keresgélni.
És akkor már csakis HR-es munkát.
Jött a Vodafone. Előbb belsős HR-es vagy, aztán Internship Recruiter, majd Global Youth Recruiter. Tetszett a multi-lét?
A korábbi cég is multi volt, de a Vodafone világát nagyon élveztem. Nekem bejön ez a céges kultúra és a pörgés is.
Most mégis itt vagy a PROGmastersnél.
Hát jó, azért ott sem volt minden fenékig tejfel. A pandémia alatti állandó home office megőrjített, azt viszont nagyon élveztem, hogy az erkélyen meeting alatt tudtam napozni. Bár olyan jól nem tudtam lebarnulni, mint amikor apukámhoz jártunk nyaranta Svédországba.
Nem lehetett egyszerű összeegyeztetni a nappali egyetemi képzést a munkával…
Nem mondom, hogy könnyű volt, de csak sikerült. Igaz, a szakdolgozatommal még adós vagyok. Április 20-ig van határidőm, szóval bele kell húznom.
Miről szól?
Az a címe, hogy „Mentorálás, mint tanuló-szervezeti viselkedés”. A multis és a közoktatásban lévő mentor-programokat hasonlítom össze.
Röviden?
Nagyon röviden: a közoktatásban sajnos nem nagyon működik.
Miért a PROGmasters?
Több ajánlatom is volt, még a Vodafone is megpróbált ott tartani, de a szakmai fejlődésem szempontjából messze ez volt a legjobb ajánlat. Jó volt a megérzésem, mert ez tényleg egy összetartó közösség, ráadásul az ötletekre nyitott, hatékonyan és gyorsan döntő cég, ahol öröm dolgozni. Tudom, hogy ez kicsit fényezésnek hangzik, de tényleg így van.
Nem unatkozol: nem csak a különböző képzésekre jelentkezőket, de az új kollégákat is te interjúztatod. Hogy bírod?
Egyre több a képzés, egyre nagyobb a cég – ugyanakkor a szakmai és emberi szempontok nem sérülhetnek. Az biztos, hogy nincs időm unatkozni. Mondjuk attól meg is őrülnék.
Az időhiány az oka, hogy legendásan sokat taxizol?
Pedig van jogsim és az én nevemen van a régi családi Swift is, de azért a belvárosba nem szívesen jövök be vele.
Nem lenne egyszerűbb beljebb költözni?
Volt három év, amikor együtt laktam valakivel. Most sem zárom ki a lehetőségét, hogy megállapodom, de ahogy a munkában, úgy a magánéletben is elég komoly kiválasztási szempontjaim vannak. [nevet]