Nagy Katalin a vírushelyzet közepén döntött úgy, hogy jelentkezik a PROGmasters programozó képzésére és két gyerek mellett beleveti magát a tanulásba. A 2020 szeptemberében induló képzést elvégezve Lin a PROGmasters fejlesztő- és mentorcsapatában kezdett dolgozni, ahol izgalmas és kihívásokkal teli feladatok várnak rá.
Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy jelentkezel a PROGmasters programozó képzésére? Milyen élethelyzetben voltál éppen?
Van két lányom, és itthon voltam velük. Szerencsére a páromnak köszönhetően nem voltam rákényszerítve, hogy visszamenjek dolgozni addig, amíg nem találom ki, hogy mit is akarok. Előtte egyébként a vendéglátásban dolgoztam heti 3-4 napon 12-15 órában, amit két gyerek mellett nem szerettem volna folytatni. Ugyanakkor nem akartam 3-5 évet egyetemre járni sem, ezért elkezdtem nézegetni a képzéseket, elsősorban matekos irányba.
Mindig jó matekos voltál?
Igen, a matek és a fizika voltak a nagy kedvenceim. Általánosban a srácok odajöttek hozzám és megkérdezték, hogy milyen érzés úgy beülni a versenyre, hogy tudom, hogy én fogok nyerni. Én nem éreztem, hogy ennyivel jobb lennék náluk, mert ők is nagyon jók voltak, de igaz, hogy általában 20 ponttal megvertem őket mindig.
És hogy döntöttél a programozás mellett?
A párom is programozó, de először egyáltalán nem gondoltam arra, hogy nekem is ezzel kellene foglalkoznom, mert az a kép élt bennem, hogy ezek az emberek azzal foglalkoznak, hogy a sötét képernyőre mindenféle karaktereket írogatnak, és nem értettem, hogy az hogyan lehet jó. Aztán rájöttem, hogy ehhez az egészhez logika kell, amit viszont szeretek. Ekkor szembe jött velem a PROGmasters JAVA fejlesztő tanfolyamának hirdetése is, és azt mondtam magamnak, hogy miért ne?
Miért pont a PROGmasterst választottad?
Két gyerek mellett az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy a PROGmasters állásgaranciát vállal, illetve az egyik legszínvonalasabb programozó iskolaként van jelen a piacon. Emellett nagyon tetszett a színük is. (nevet) De viccet félretéve nagyon szimpatikus volt, hogy bátran vállalják a más iskolákkal való összehasonlító elemzéseket a honlapjukon. Ezekből kiderül, hogy a PROGmastersnél 5 hónap a képzési idő, és kicsi a lemorzsolódás aránya. Ez szerintem azért is van, mert felvételizni kell, szóval szükséges az alaptudás.
Milyen volt a felvételi, hogy érezted magad?
Nálunk minden online zajlott a koronavírus miatt, 2020 nyár végén felvételiztem. Az írásbeli feladatok közül volt, amin egy napot agyaltam, és olyan is, amit kocsmázás előtt egy óra alatt megcsináltam. De nagyon jó volt, hogy ennyit kellett ezzel foglalkozni, mert a felkészülés alatt már kiderülhetett, hogy valóban tudjuk és akarjuk-e csinálni ezt a szakmát vagy nem. Ezután a szóbeli felvételim két körben zajlott, először nagyon izgultam és lassabban is mentek a dolgok, de a második alkalommal már flottul ment minden és felvettek.
Milyen volt a kezdet?
Kicsit nehezen oldódott fel a csapat az elején, ami szerintem az online oktatásnak köszönhető. Mindenki jelen volt az órákon, szünetben viszont kikapcsoltuk a mikrofont, a kamerát, és otthon, egyedül fogtuk a fejünket, hogy milyen nehezek a feladatok. Kellett egy-két hét, mire egymás között elkezdtünk lazán beszélgetni az esetleges nehézségekről. Ekkor viszont elindult a trollkodás és az jó hangulatot teremtett. Ez a része biztosan sokkal könnyebb lett volna, ha személyesen veszünk részt a képzésen, együtt megyünk kávézni, ebédelni, szünetre, és ott vannak a mentorok, akiktől lehet és merünk kérdezni. Az utánunk lévő csoport tagjai, akik szintén online tanulnak, szerintem ebben már sokkal ügyesebbek, és a mentorok is áthidaltak egy csomó problémát, amit az online oktatás idézett elő.
Két gyerek mellett mennyire volt nehéz megoldani a tanulást otthonról?
A tanulási folyamat alatt a párom volt az első számú szülő. Ezt megbeszéltük, tudta, vállalta. Ő volt az, aki értük ment, aki intézte a dolgokat, aki szabit vett ki, ha kellett. Kicsit cseréltünk, ő így tudott támogatni engem.
Milyen volt a képzés szakmai része? Mi jelentett kihívást, mi kevésbé?
A gyerekekkel otthon töltött évek után nem volt egyszerű felpörgetni az agyamat és gondolkodni. Meg kellett tanulnom, hogy néha nem az a megoldás, hogy hosszú órákat görnyedek egy-egy feladat fölött, hanem hogy pihenek egy kicsit és úgy állok neki újra, sokkal frissebb fejjel. Aztán arra is rájöttem, hogy szívesen segítek a csoporttársaimnak, ha elakadtak, mert magyarázás közben nálam is rengeteg minden még jobban a helyére pattant.
Milyen élményeid vannak a képzés nem szakmai részével kapcsolatban?
Nagyon sokat jelentettek a soft skill tréningek abban, hogy megtanuljunk együtt dolgozni, kommunikálni. Azt gondolnád, hogy ezek csak játékos gyakorlatok, de miközben élvezetesek, gyakran jól megmozgatták az agyunkat is. Rengeteget segítettek abban, hogy ne csak magunkra figyeljünk, hanem képesek legyünk felvenni a másik ember fonalát is. Ez irtó fontos a programozásban és nagyon meg tudja könnyíteni az életet.
A képzés elvégzése után a PROGmastershez kerültél, azóta itt erősíted a csapatot. Hogyan zajlott ez a folyamat? Hogy kerültél be végül a mentorcsapatba?
Kiküldtek nekünk egy igényfelmérést a csoportba, hogy kinek mi a vágya, hova menne dolgozni, van-e kinézett cége. Kérdeztem a páromat, hogy szerinte mennyire lenne nagyképű, ciki vagy nyalizós, ha a PROGmasterst írnám be ide? Még be sem küldtem ezt a kérdőívet, amikor Szabi rámírt, hogy van-e kedvem mentor-fejlesztőként csatlakozni a csapathoz. Kimaradt egy szívverésem, mert addigra én már hetek óta azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne a PROGmastersnél dolgozni.
És mit csinálsz mentor-fejlesztőként a cégnél? Mi a napi munkád?
Még új vagyok a csapatban, egy hónapja dolgozom itt. Fejlesztőként jelenleg egy külsős céggel dolgozom együtt egy kis csapattal. Ez nagyon izgalmas, mert egy kész kódba kell majd beleírnunk, és tényleg igaz, hogy tízszer annyi kódot olvas és értelmez az ember, mint amennyit majd ő maga beleír a programba. Mentorként is friss vagyok, és éppen most fogom majd megtartani az első önálló napomat. Annyira nem izgulok emiatt, mert új anyagot nem veszünk, hanem gyakorolni fogjuk a tanulók eddig megszerzett tudását. Ők programozni fognak én pedig segítek nekik, ha elakadnak, ezt pedig nagyon szeretem csinálni.
Jó döntést hoztál, amikor a PROGmasters képzésére jelentkeztél?
Mindenképp. Azt bánom, hogy ezt nem 10 évvel ezelőtt találtam ki.
Mit üzennél azoknak (legyenek azok férfiak vagy nők), akik azért bizonytalanok a képzéssel kapcsolatban, mert gyerekek mellől lehetetlen küldetésnek tűnik a tanulás?
Én azt gondolom, hogy akkor is 8-10 órát kell távol lenni a családtól, ha az ember nem tanul, hanem teljes állásban dolgozik valahol. Sőt, ha olyan területen dolgozik, akkor még hétvégéje sincs. Szóval időbeosztás szempontjából nem rosszabb a dolog, mint bármely másik meló. Másfelől, ha a képzést az ember elvégzi, akkor a programozói munka nagyon rugalmas, hiszen csak egy laptop és internet kell hozzá, semmi más. Hosszútávon nagyon családbarát munka, hiszen megoldható otthonról, és a munkaidő is igazítható a gyerekekhez. Szóval csak ajánlani tudom.