Jövőre lesz 20 éves a Mátrix. Hogy is mondják? Nagyon durva. Filmtörténeti jelentősége elvitathatatlan, zsenialitását azonban már a rettenetes folytatások is megkérdőjelezték.
De ha nem láttad, minél előbb pótold!

Nem állítjuk, hogy mindenki erről álmodik programozóként, de a vágy, hogy egy mesterséges világot lehessen létrehozni, pusztán programok segítségével, nem a Mátrixban jelent meg először. (A Doctor Who egy 1976-os epizódja szintén erről szól.)
Az alapgondolat pedig, hogy amit megélünk, csupán egy álom, vagy valaki más álma, esetleg, hogy egyes egyedül mi vagyunk valóságosak, mindenki más pedig a mi képzeletünk szüleménye, réges-régi filozófiai alapgondolatok.

Egy ikonikussá vált mozdulat

A Mátrix első részének nagyszerűsége az akkor előtérbe került hackerség, a programozás, a sci-fi, a keleti filozófia, a zsidó-keresztény vallási kultúrkör és a nyugati jóléti világ mixének, továbbá forradalminak (és azóta unalomig használt) vizuális megoldásainak köszönhető.
Sallangmentes színészi játékok (Keanu Reeves telitalálat a főszerepre, Laurence Fishburne Morpheus-szal pályája csúcsteljesítményét hozza, Hugo Weaving Smith-ügynöke pedig a filmtörténet egyik legfélelmetesebb karaktere), bonyolultsága ellenére is közérthető cselekmény – az azóta nővérekké lett Wachowski-fivérek valóban nagyot dobtak.

Mégis, a Mátrixban végig van valami zavaró.
No nem az, hogy Neo nem a PROGmastersnél végzett, vagy, hogy a Mátrix nem Javában íródott, hanem az, hogy mintha a filmmel sem stimmelne valami.
A két elkészült folytatás is azt mutatja, hogy az alkotók maguk sem voltak tisztában azzal, mit is hoztak létre.
Tegyük hozzá, a rendezők az azóta eltelt 20 évben gyakorlatilag egyetlen komolyan vehető filmet sem tettek le az asztalra. (A V for Vendettát csak íróként jegyzik.)
A két folytatás maga kérdőjelezi meg az első rész nagyságát, mert ugyan már abban is akadtak kisebb logikai bakik, a folytatások valójában szétverik az egész világot, és a hitet abban is, hogy a filmezés két nagymestere készítette azt.

Hugo (Smith) Weavingek: nagyon gonoszok

A legtöbb balul sikerült folytatás nincs hatással az eredeti filmre, és mi is azt javasoljuk, hogy aki még nem látta a Mátrixot, vegyen erőt magán és ha tetszett a film, akkor semmiképp ne nézze meg az Újratöltve és a Forradalmak alcímet viselő folytatásokat.
A zavar azonban nyilván az akkor még el sem készült folytatások miatt van.
A Mátrix valahogy túl öncélú, túl hatásvadász, túl köldöknézős, mintha direkt kultfilmnek készült volna, és épp ez az, amitől (minden nagyszerű újítása ellenére) nincs ott a legzseniálisabb alkotások között.
Egy biztos. Ha megtanulsz programozóként is gondkolkodni, jobban megérted a körülötted lévő világot. Mert az a valóság, hidd el.