Margittai Neumann János magyar születésű matematikus, aki élete nagy részét Amerikában töltötte és legnagyobb sikerei is a tengeretúlon születtek. Kvantummechanikai elméleti kutatásai mellett a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetésével vált ismertté. Ma már azt is tudjuk róla, hogy részt vett az atombomba feltalálásában, a titkos Manhattan-terv megvalósításában.
Neumann már tízéves kora előtt csodagyereknek számított, majd 1913-ban szülei beíratták a híres fasori evangélikus főgimnáziumba. 1921-ben Neumann a Budapesti Tudományegyetem matematika szakára ment. Egyetemi évei alatt sokat tartózkodott Berlinben, ahol Fritz Habernél kémiát, Albert Einsteinnél statisztikus mechanikát és Erhardt Schmidtnél matematikát hallgatott. Apja kívánságára pedig 1923-ban Zürichbe ment, hogy a Zürichi Műszaki Egyetemen vegyészetet tanuljon. Vegyészmérnöki diplomáját 1925-ben szerezte meg, matematikából pedig egy évvel később doktorált Budapesten.
Amerika és a számítógép
1930-ban meghívták vendégprofesszornak az Egyesült Államokba, Princetonba. Hamarosan az ottani egyetem professzora lett, majd az újonnan megnyílt princetoni Institute for Advanced Studies professzora, John von Neumann néven, ahol a világ legkiválóbb tudósai gyűltek össze. Neumann itt az elektronikus számítógépek logikai tervezésében kiemelkedő érdemeket szerzett. Ennek alapvető gondolatait – a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasítás rendszer – Neumann-elvekként emlegetjük még ma is. Ezzel összefüggésben tanácsadóként szerepelt az EDVAC – az első olyan számítógép, amely a memóriában tárolja a programot is – tervezésénél 1944-től, amelyet 1952-ben helyeztek üzembe. A számítógép tervezése során fejlesztette ki az elektronikus számítógépek belső szervezésének elméletét, amelynek alapján készülnek a mai számítógépek is. Ennek köszönhetően, 1954-ben megkapta az Egyesült Államok Érdemérmét, amiért útjára indította a 20. század második felének informatikai forradalmát.
Manhattan-terv
A második világháború idején addigi tevékenysége mellett – számos más természettudóshoz hasonlóan – ő is bekapcsolódott a haditechnikai kutatásokba. Rendszeresen járt Los Alamosba, ahol részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos programban, az előállítással kapcsolatos elméleti munkában. 1955-ben az öttagú Atomenergia Bizottság (AEC) tagjává nevezték ki, amely akkor a legmagasabb szintű kormánymegbízásnak számított egy tudós számára. Az atom- és hidrogénbombák kísérleti robbantásainál az ott keletkező lökéshullámok tanulmányozása során olyan bonyolult matematikai összefüggéseket fedezett fel, amelyek a klasszikus módszerekkel már nem voltak megoldhatók. Ekkor fordult érdeklődése a nagysebességű elektronikus számítások lehetősége felé. 1955-ben érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé.