NÉVJEGY
Kardos Ádám 1990. július 16-án született Szegeden. A Csongrád megyei Balástyán él családjával, itt végzi el az általános iskolát is.
Szegedre, a Deák Ferenc Gimnáziumba jár, ám nem itt, hanem Kiskunfélegyházán érettségizik, miután az utolsó évet levelezőn fejezi be.
Az egyetem ismét Szegeden találja: az SZTE Gazdaságinformatikai Karán. Ám ez a sztori sem teljes, inkább a közgazdaságtudományi kar 3 éves gazdálkodás-menedzsment szakát végzi el levelezőn, hogy aztán a Corvinuson rátegyen még két évet marketing szakirányon.
A Henkel marketing-csapatában kezd dolgozni. „Jobbára a raktárban voltam, de azért ráláttam a team működésére” – jelzi, hogy egy multinál sem fenékig tejfel az élet. Innen megy át a Training360-hoz, ahol egészen addig dolgozik, amíg a PROGmasters többségi tulajdonrészének megvásárlásakor fel nem kérik a cég társügyvezetőjének.
Február óta nős, felesége marketingesként dolgozik.
Amikor megtudják, hová valósi vagy, nem a balástyai rémet emlegetik?
Dehogynem. Pedig nem is az ő nevéhez fűződik az egyetlen gyilkosság a községben (nevet). Balástyai például a gereblyés gyilkosnő is. Ezzel nem tudok mit csinálni. Kár, hogy így alakult, mert Balástya amúgy egy nagyon szép és jómódú település.
Apukád vajdasági, anyukád balástyai. Hogy találkoztak?
Ez egy szép történet. Együtt kirándult Egerbe a Csongrád megyei fiatal KISZ-es agrárosok és az akkor még jugoszláviai ifjúsági mozgalom delegációja. Ott ismerkedtek meg. Apukám a házasságkötés után jött át Magyarországra, de még a délszláv háború előtt. Aztán mindketten a közeli forráskúti TSZ-ben dolgoztak, és „maszekban” egy közös virág-export bizniszbe kezdtek. Kevesen tudják, de Balástyán komoly virágtermelés folyt. A családi Kispolskival vitték a virágokat a Vajdaságba és adták el.
Hiába virágzott a biznisz, nem csinálták sokáig.
Jugoszláviában gyökeresen megváltozott a gazdasági helyzet. Ezért inkább építettek egy ABC áruházat a községben. Ez is lett a legszebb üzlet Balástyán. Aztán később megvettek még egyet, hogy ne legyen konkurencia. Még később pedig nyitottak egy pékséget és egy éttermet is. Szóval igazán ismert és komoly vállalkozók lettek.
Megvannak még az üzletek?
Nem, pár éve eladták őket, de azért ma sem unatkoznak.
Akkor a kalandvágyat és a vállalkozókedvet volt honnan örökölnöd.
Jó páros voltak: apué volt mindig a vízió, anyué pedig a gyakorlati megvalósítás.
És nem erőltették, hogy folytasd a családi vállalkozást?
Nem bánták volna, de nem kényszerítettek minket a húgommal semmire. Amikor nyitottuk a pékséget 2010-ben, akkor azért elvégeztem egy OKJ-s pék-képzést.
És? Jól sütsz?
Egy egyszerűbb kenyeret például meg tudok csinálni, mert megtanultam, de azért nem vagyok egy pékkirály.
Gondolom gyerekkorodban nem pék akartál lenni… De akkor mi?
Igazából nem volt konkrét vágyam, ráadásul alig tanulással is ment a suli. Szóval nem gondolkoztam rajta igazán.
Gimiben is sokan kedveltek már?
Eléggé extrovertált voltam, szerettem az embereket, imádtam társaságban lenni. Apu volt ilyen, ezt tőle örököltem. Engem is kedveltek mások, de egyáltalán nem azért, mert „nagymenő” lettem volna. Csak egy folyton vigyorgó srác.
Azért volt, aki nem csípett…
A fizikatanáromnak elsőben egy példánál azt mertem mondani, hogy szerintem ezt egyszerűbben is meg lehetne csinálni. Nem tudom, hogy ezért vagy másért, de 3. év végén megbuktatott. A pótvizsgán se engedett át.
Csodás. Így aztán nem volt se ballagásod, se szalagavatód.
Nagyon bosszantott. Már csak azért is, mert minden korábbi évben felkért egy-egy felsős lány, hogy táncoljak vele a szalagavatóján. Pont a sajátomon nem tudtam.
Akkor a vigyorgó srácnak a csajozás se lehetett probléma.
Nem, tényleg nem. Csak valahogy mindig az volt a fontosabb, hogy mások jobban érezzék magukat. Nem biztos például, hogy ez a párkapcsolataimnak jót tett. Utólag persze okos az ember.
Kiskunfélegyházára viszont nem kellett naponta bejárnod. Mit csináltál a felszabaduló idődben?
Egyrészt besegítettem a családi vállalkozásba, másrészt sokat gépeztem, harmadrészt fociztam.
Azt ne mondd, hogy ahhoz se volt tehetséged…
Pedig nem voltam igazán nagy spíler. De volt agyam a játékhoz és ha sokat edzettem, akkor azon a szinten voltam, mint a tehetségesek. De csak megye I. osztályig vittem.
Pedig még mindig lenne egy-két jó éved… Ehelyett inkább a gépek világa vonzott.
Az ELTE Programtervező Informatikus szakára jelentkeztem, de sajnos pont lecsúsztam, így lett belőle Szeged és a Gazdaságinformatikai Kar. Nem volt rossz ez sem, de amikor számítógép-architektúrából kellett volna vizsgázni, akkor sikítva
menekültem.
Egészen a közgázig. A gazdálkodás-menedzsment már jobban tetszett?
Jobban, de igazán a Corvinus marketing-képzésén éreztem azt, hogy végre van sikerélményem.
Diploma előtt még tettél egy kitérőt a strasbourgi Business Schoolba. Miért?
Mindenképpen ki akartam menni külföldre. Vagy tíz helyre jelentkeztem, de örülök, hogy ide sikerült. Még bor-marketinget is tanultam.
Nem hiányzott a nagy társaság?
Strasbourg nem egy igazán bulis hely, ráadásul egy egyágyas kollégiumi szobában voltam, és nem, nem hiányzott. Sőt, épp ellenkezőleg: arra jöttem rá, hogy egyedül lenni is jó.
Ezért vágtál neki az El Caminónak is?
Részben igen. Jó bulinak is tűnt, de elmélkedni sem volt utolsó. A céljaimról, magamról, a kapcsolataimról.
Sokat változtál?
Szerintem most is ugyanolyan mosolygós vagyok és most is kedvelem az embereket, de ma már nem csak a társaság és a társasági élet van a központban.
Evidens volt, hogy elfogadod a társügyvezetői posztot?
Ha tudtam volna előre, hogy milyen csapatba kerülök, valószínűleg azonnal igent mondtam volna. Így azért kellett egy kicsit győzködni. De tényleg nagyon örülök, hogy itt vagyok. És bár nekem nincs tulajdonrészem a cégben, mégis pont olyan, mintha a sajátom lenne.
Filep Szabival, a PROGmasters alapítójával és másik ügyvezetőjével egészen hihetetlen összhangban vagytok. Olyan, mintha mindig ismertétek volna egymást.
Pedig akkor találkoztunk először, amikor ténnyé vált, hogy a Training360 Kft. többségi tulajdont szerez. De valóban, szerencsére nagyon hasonló a vezetési stílusunk és nagyon ugyanazt gondoljuk mindenről.
Azért ennél többről van szó: rendszeresen összejártok családilag is, sőt, Szabiéknál még babysitterkedsz is. Gyakorolsz?
Mondhatjuk így is. Mi is szeretnénk babát, úgyhogy nem árt, ha felkészülök. De ilyenkor ők is otthon vannak, így aztán közben tudunk kicsit sörözgetni és beszélgetni is.
Tényleg: sör vagy bor?
Nem nagyon tudnék választani, de most leginkább egyiket sem kellene. Triatlonozom ugyanis és készülök az augusztusi, nagyatádi eXtremeMan-ra. Nagyon kemény menet lesz, de azért remélem, hogy utána is lesz még energiám vigyorogni.