Bodansky Ádám 32 éves koráig semmit nem tudott a programozásról, akkor viszont vett egy 180 fokos fordulatot és manapság, 2,5 évvel később már vezető fejlesztőként egy kisebb csapatot irányít. A fizetése több mint duplájára nőtt, ráadásul nagyon élvezi a hivatását.

A nagyobb szabadság és a kreatív munkakör, vagy a nagy pénz vonzott a programozásban?
Tizenhárom éven át, 32 éves koromig vendéglátósként dolgoztam különböző pozíciókban, utoljára a Rákóczi téri Csigában. A helyet imádtam, de fizikailag már nagyon elfáradtam. Olyan hivatásra vágytam, ami folyamatos előrelépési és fejlődési lehetőséget kínál, és persze rendes, bejelentett fizetést. Ez 2,5 éve volt: akkor még a Java és a programozás szavak nem sokat mondtak nekem.

Miért a PROGmasters mellett döntöttél?
Egyrészt azért, mert 4 hónapos képzést indítottak és ennél több időt 32 évesen már nem nagyon tudtam rászánni arra, hogy iskolába járjak. Pláne, hogy nem volt egy évre, vagy akár még hosszabb időre elegendő tartalékom.

Megtetszett a mentorokról készült leírás és az is, hogy az egész suli nagyon családias benyomást keltett.

Bár addig közöm nem volt a programozáshoz, mégis vonzó volt, hogy csak itt van programozási felvételi, amihez viszont minden gyakorlófeladatot elküldtek. Úgy voltam vele, hogy így sokkal motiváltabb emberekkel lehetek majd együtt, akik nem teljesen kezdők.

Mennyire kell matekzseninek vagy „reálosnak” lenni ahhoz, amit csinálsz?
A matek abszolút nem alapfeltétel ahhoz, hogy valaki programozó legyen, csak a szakma egyes területein kell. Sokkal fontosabb, hogy az ember sokoldalú és kreatív legyen, olyan, aki új helyzetekben is feltalálja magát és nyitott a folyamatos tanulásra. Számít, hogy jó problémamegoldó, önálló gondolkodásra és munkára képes, de beilleszkedésre és csapatmunkára is alkalmas légy. Csak ezek kellenek, az elhelyezkedéshez szükséges alapokat pedig megtanítják a képzésen.

Tényleg elegendő élesben az, amit az iskolában tanultál?
Négy hónap alatt megtanultuk a szakma és az egyes programnyelvek alapjait. Viszont különböző cégekhez kerültünk, amelyek más és más technológiákat és szabályokat alkalmaznak, ezért a napi munkánk eltérhet attól, amit az iskolában tanultunk.

Ez mégsem probléma, hiszen a nyitottságot, az alkalmazkodóképességet és az új tudás elsajátításának módszerét is fejlesztette a képzés.

Én például az elmúlt két évben négy új programnyelvet tanultam meg használni. Emellett a képzésen elsajátítottuk az agilis módszertant is, amire nem mindenhol fordítanak nagy hangsúlyt.

Mi a helyzet a soft skillekkel, hasznukat veszed a munkád során?
Az elmúlt két évben elég gyorsan ívelt felfelé a pályám. Ez a tudásom és a munkám mellett annak köszönhető, hogy jól kommunikálom a saját eredményeimet is, jól kezelem a konfliktushelyzeteket és hatékonyan képviselem az érdekeimet. A soft skillek egyértelműen tükröződnek a fizetésben is.

Hol helyezett el a PROGmasters a képzés után?
A tanfolyam befejezése után egy héttel találtak nekem állást: a nagyjából 150 fős Apertus Nonprofit Kft. munkatársa lettem, amely Magyarország legnagyobb eLearning fejlesztő és szolgáltató cége, körülbelül százezer felhasználó számára készítünk különféle tananyagokat.

Manapság már vezető fejlesztőként egy kisebb, de nagyon motivált csapat irányítása a feladatom.

Mennyivel nőtt a béred, amióta elhelyezkedtél?
A fizetésem most több mint a duplája annak, amivel két éve kezdtem, így abszolút elégedett vagyok vele. Ráadásul külső munkáim is vannak, szóval valóban igaz, hogy ebben a szakmában a határ a csillagos ég, ha szorgalmas az ember.

Ha érdekel az is, hogy

  • miért vette fel a PROGmasters a rosszul sikerült felvételije után,
  • hogyan fizette ki a képzést és miből élt 4 hónapig, ha nem volt egy fillérje sem,
  • mi volt a legnagyobb kudarca a képzés során, és
  • érezte-e már “másodrendűnek”  magát a diplomás programozó kollégáival szemben, akkor

olvasd el a vele készült teljes interjúnkat is!