NÉVJEGY
Andó Botár 1986. július 13-án született Szegeden.
Csongrádon nő fel, itt is érettségizik a Batsányi János Gimnáziumban.
Aztán jön Szeged: az egyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán angol nyelv és irodalom szakos tanárként végez.
Az élete innentől egy nagy kaland: előbb egy budapesti nyelviskolában kezd tanítani, aztán barátaival inkább gründolnak egy sajátot. Nem jön be a biznisz, ezért Angliában próbál szerencsét, előbb 40 méter magas villanypóznákat fest, majd a földön folytatja: pultos, barista, fitnesz-edző, majd újra villanyoszlopra mászik, de csak azért, hogy Kuala Lumpurba mehessen nyelvtanárnak.
Itt két évig még együtt tanítanak a pesti nyelviskolában megismert élettársával, majd immár babát várva jönnek haza, hogy új életet kezdjenek.
Jól sikerül: Botár a képzés elvégzése után immár a PROGmasters mentora.
Kislánya, Panna márciusban született.
Botár… Nem egy sűrű név.
Mindhárom Andó-gyerek ősmagyar nevet kapott, a bátyám Zsombor, a nővérem Csenge, de nem kell mögötte semmi politikát keresni. Csupán annyi az ok, hogy a szüleinknek nem igazán tetszettek az akkoriban divatba jövő idegen keresztnevek. Gondolták, javítanak az arányon.
Mindenesetre elég egyedi neved lett így. Meghatározza a személyiséged is?
Nem hiszem, hogy különös figura lennék. De azt meghatározza, hogy sokszor kétszer is be kell mutatkoznom.
Azért a sztorid mégsem mindennapi. Mi akartál lenni gyerekként?
Nem akartam kitartóan valami lenni. Futni is csak azért kezdtem, mert rettentő hiperaktív voltam. Talán nem orvosi értelemben, de tényleg sose fáradtam el.
Ez a tulajdonságod még megvan?
Nem, kinőttem sajnos. Pedig néha nagyon jól jönne.
Nem egy gazdag családból jössz. Ezért volt fontos ennyire, hogy biztos megélhetést, jól fizető munkát találj?
Tényleg sok mindent meghatározott, hogy nem volt meg annyi mindenem, mint sok más gyereknek. Bármilyen evidens, de ezt tényleg nem volt jó átélni. Szeretnék mindent megadni a családomnak.
Nem voltál bulizós, nem kallódtál el, keményen dolgoztál már diákként is. A tanulás hogy ment?
Mindig jó jegyeim voltak, de nem tanultam szét az agyam. Akkoriban még nem vettem annyira komolyan a tanulást. A reál tárgyak mindig is közelebb álltak hozzám, de igazán csak a tesit és az angolt szerettem.
Adta magát az angol.
Mindenképp tovább akartam tanulni, a szüleim is, a testvéreim is diplomások, fel sem merült, hogy én nem megyek tovább.
Édesanyáddal költöztél Szegedre.
Jó volt, mert nem kellett költenem se kajára, se albérletre.
Lányokat viszont bajosabb hazacipelni…
Tényleg jó volt főiskolán a fiú–lány arány…
Kondizni is akkor kezdtél. Használt?
Mondjuk úgy, nem ártott. De azért nem voltam egy nagy csajozógép.
Pláne, hogy időd se volt rá sok. Fősuli alatt háromszor még Amerikába is kimentél gyerekeket táboroztatni.
A nagyobbakkal értettem jól szót. A kisebb gyerekekkel nekem nehezebben megy, ez a gyakorló-tanításokon is kiderült. De a felnőttek oktatása más világ, azt nagyon szeretem. Az élet egyetlen más területén sem vagyok olyan türelmes, mint itt. Ha kell, négyszer-ötször is nagyon szívesen elmagyarázom ugyanazt. Valahogy ez az én világom.
Gyakoroltad is rögtön diploma után.
Munkát kerestem és Pesten találtam egy nyelviskolában. Aztán úgy gondoltuk páran, hogy csinálunk egy sajátot. Nem annyira jött be. A magántanárság meg nem annyira kiszámítható.
Bezzeg a 40 méter magas angol villanypóznák rozsdátlanítása és festése…
Egy ismerősöm kérdezte, hogy miért nem próbálom ki. Merthogy irtó jó pénzt fizet.
Botár saját videója egykori munkájáról
Volt az a pénz, amiért legyűrted a tériszonyod?
Volt. De nem kívánom senkinek, és nem a magasság miatt. Irtó kemény meló. De volt adósságom is még a vállalkozás miatt, muszáj volt belevágni.
Aztán anyukád is kiment Angliába, sőt a barátnőd is.
Vicces volt, egy hotelben kezdtünk dolgozni. Előbb a kávézó-bárban voltam, ahol hivatalos a Costa barista lettem, majd elcsábított a szálloda konditerme: fitnesz-instruktor, majd személyi edző lettem. Ennek a tanfolyamára online pókerrel kerestem meg a pénzt.
Na, ez már majdnem programozás… De akkor miért mentél vissza még fél évre a póznára?
Hogy nyugodtan elmehessünk a barátnőmmel Kuala Lumpurba angolt tanítani. Az egyik barátnője ott volt már egy ideje, ő hívott, majd segített is minket. De egy ekkora váltáshoz kellett tőke, ezért kellett a villanyoszlopozás.
Malajziában viszont meleg van.
És pára. Mondjuk a plázákban kimondottan jó az idő. Ettől függetlenül többnyire szerettünk kint lenni. Rengeteg arabot tanítottunk angolra, úgyhogy nekem teljesebb képem van róluk, mint amit ma sulykolnak belénk.
Nehéz volt munkát kapni?
Nagyjából 5 órámba telt. Elindultam reggel, délután már volt munkám az egyik nyelviskolában. Arrafelé a fehér nyelvtanár anyanyelvi angoltanár, bárhonnan is jött.
De akkor miért jöttetek haza?
Mert itt szeretnénk élni. Mindig is az volt a terv, hogy itthon kezdjünk családi életet.
Szinte sorsszerű, hogy akkor futottál bele a programozásba.
Én is így gondolom. Folyamatosan kerestem, hogy mi az, amiből itthon jól meg tudunk élni. Amikor még kint elkezdtem vele foglalkozni, éreztem, hogy nekem ez megy, ez az én világom. Utólag tényleg olyan egyszerűnek tűnik minden.
Mi szólt a PROGmasters mellett?
Ez volt a legnyitottabb és legszimpatikusabb az összes cég közül. És tök jó volt, hogy a felvételit Skype-on keresztül tudtam csinálni.
Nehéz volt?
Az algoritmizáló rész kicsit. Igaz, ideges is voltam, meg fáradt is, Malajziában éjfél volt már, és a napot előtte végigtanítottam.
Aztán csak megálltad a helyed.
De ez csak akkor vált világossá, amikor felajánlottak egy állást. Bár korábban is éreztem, hogy egyes feladatokat gyorsabban oldok meg, és a vizsgáim is jól sikerültek, de mégsem nagyon hittem még magamban.
Ideje, mert most már szakmai mentor vagy.
Képzettként néha elveszettnek éreztem magam, mert sok információt kell feldolgozni rövid idő alatt, és folyamatosan jött az újabb anyag.
Ne rémiszd el az érdeklődőket…
Ha meg akarsz tanulni egy szakmát és utána dolgozni akarsz benne, akkor ez sajnos nem megy máshogy. Mentorként látom a képzetteken ugyanazokat, amiken én is keresztülmentem. Néha káosznak érzik az egészet, és nehezen hiszik el, hogy a végén programozók lesznek.
Korábbi mentoraid most a munkatársaid.
Azért ők még most is a mentoraim. Segítenek, tanítanak, ha van kérdésem, átbeszéljük.
És akkor lehet, hogy nem lesznek új Botár-kalandok?
A PROGmastersben nagyon jó a hangulat és az embereket is szeretem. És jó érzés, hogy a képzettek megállják a helyüket. Úgyhogy igen, én már alighanem programozó maradok. És soha többé nem mászom fel egyetlen villanyoszlopra sem.