NÉVJEGY
Az egri Dobó István Gimnáziumban érettségizik, majd a Szolnoki Főiskolán szerez közgazdász diplomát, melyet egy 2 éves kiegészítő képzéssel told meg a Corvinus Közgazdaságtudományi Karának Nemzetközi Kapcsolatok szakán.
Öt örökkévalóságnak tűnő hónap után talál munkát, igaz, rögtön az IBM-nél kezd a jól csengő nevű AP Recon Analyst munkakörben, majd Master Data Elemző, végül csoportvezető.
Túlterheltnek érzi magát, így vált: 2015-ben Contrinex SSC Kft-nél Product data specialista.
A kihívásokat keresi, rövid gyakorlás után beleszeret a programozásba és június óta a PROGmasters képzésén tanul.
Jógázik, fut, és szereti a jazzt.
Tudom, hogy sztereotip a kérdés, de fiús lány voltál?
Nem különösebben. Bár az igaz, hogy sokáig olyan házban laktunk, ahol csak fiúk voltak, így sok időt töltöttem velük.
És rossz kislány is voltál?
Hát… Általánosban kimondottan sok csínytevést követtem el, volt, hogy verekedtem is, főleg fiúkkal. Ahogy a szintén fiú ikertestvéremmel is rendszeresen harcoltunk, de ez talán kevésbé meglepő. Nyugi, ezt rég kinőttem, gimnáziumban már maximum csak az órákról lógtam.
Ez komoly?
Nem voltam túl motivált. Igazából nem is tudnám megmondani, mikor tanultam, alapvetően ragadt rám. Úgyhogy se rossz, se jó tanuló nem voltam.
Matek?
Általában tanárfüggő volt egy adott tantárgy iránti érdeklődésem.
A matekról sajnos nincsenek túl jó emlékeim, mert a tanárnak nagyon sajátos módszerei voltak, ami bennem inkább félelmet keltett, semmint motivált. Emlékszem, alig vártam az órák végét.
Miért épp Szolnokra mentél Egerből?
Sokáig nem tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. Így a fő motiváció az volt, hogy a barátnőimmel egy helyre mehetek.
Gondolom, belecsaptatok a lecsóba: buli, pasik…
Nem-nem. Maximum pizsamapartikat rendeztünk az albiban. Mindannyiunknak volt barátja otthon, így nem vonzottak se a bulik, se az ismerkedés.
És itt hogy álltál a tanulással?
Abba itt sem fektettem túl sok energiát, visszagondolva elég éretlenül kerültem főiskolára.
A végéhez közeledve vontam le a következtetést, hogy az alapozó tárgyak voltak a legérdekesebbek. Ezért is döntöttem úgy, hogy a közgázon folytatom. Ekkor rájöttem, hogy németül ugyan jól megtanultam, de az angolommal nem tudok érvényesülni.
Ezért kimentél egy évre Amerikába bébiszitternek az unokatesód féléves babájához. Gondolom nem tőle tanultál meg angolul…
Tényleg nem. Esténként tanfolyamra jártam, amire ingyen biztosítanak lehetőséget. Így tudtam megismerkedni emberekkel a világ minden tájáról, de főleg Mexikóból, Peruból és a Távol-Keletről.
Gondolom simán dél-amerikianak néztek ezzel a haj- és szemszínnel… Utána tehát közgáz. Volt kedvenc?
Lehet, hogy furcsán hangzik, de a statisztika. Főiskolán még nagyon száraznak és unalmasnak tartottam, de az egyetemen, ahogy jobban beleástam magam az elméletbe és felfedeztem a mögöttes logikát, izgalmassá vált az egész.
A programozás is ilyesmi… Hogy jött?
Még az IBM-nél kezdett el bennem érlelődni a gondolat, amikor lehetőségem volt automatizálási folyamatokba belelátni. Nem volt a munkám szerves része, de a napi rutin mellett felüdülés volt ilyen projekteken dolgozni. Aztán jött egy munkahelyváltás, ahol 2 év után megint azon kaptam magam, hogy a napi feladatokban nem tudok kiteljesedni. Ebben az időszakban találtak meg a bootcamp-hirdetések. Gondoltam, megnézem, mi ez.
És?
Elkezdtem a felkészülést a PROGmasters-es felvételire a megadott elméleti és gyakorlati feladatok alapján, és azon kaptam magam, hogy borzasztó lelkes vagyok tőle.
Szerelem első gyakorlásra?
Azt hiszem…
Lassan egy hónapos a kapcsolat… Tart még a szerelem?
Határozottan igen! Annak ellenére, hogy minden nap óriási küzdelem tartani a lépést a tananyaggal, egy szemernyit sem hagyott alább a lelkesedésem, sőt… Mindig feldob, amikor a kirakós újabb darabja kerül a helyére. Már most elképesztőnek tartom a fejlődést, amin a pár hét alatt keresztül mentem.