Anita egészen furcsa módon találkozott először a programozással, a mozgássérültek mellől hirtelen a számítógép előtt találta magát.
Nemrég végeztél és már a Ponte.hu Kft-nél dolgozol full-stack fejlesztőként. Hogy vagy?
El sem hiszem! Azt is alig hittem el, amikor felvettek a PROGmasters képzésére, most pedig, hogy már programozóként dolgozom, szinte hihetetlen. Szóval kösz, nagyon jól vagyok, büszke is vagyok magamra.
Mi a hihetetlen abban, hogy felvettek a képzésre?
Az, hogy semmiféle hasonló érdeklődésem nem volt korábban. Konduktorként dolgoztam „előző életemben”, a Pető Intézetben végeztem és mozgássérültekkel foglalkoztam.
Hogyan jött a váltás?
Éppen Linzben dolgoztam, akkor már nem konduktorként, de sérült emberekkel. Mozgásukban korlátozott embereknek segítettem, akik egyébként értelmileg teljesen épek. A egyik nap egy nyaktól teljesen lebénult fiút kísértem el egy kurzusra, amiről kiderült, hogy nem más, mint egy bootcamp. Annyira biztos voltam benne, hogy unatkozni fogok, hogy könyvet is vittem magammal. Aztán valahogy elkezdett érdekelni az egész, és egy-két nap után az oktatók adtak egy laptopot. Tiszteletbeli tagja lettem a csoportnak. Papírom nem lett róla, de kiderült, hogy mennyire élvezem a programozást. Ezt soha nem gondoltam volna!
Ezt mindig megkérdezzük: miért a PROGmasters?
Igazából ki akartam hagyni a bootcampet, azt gondoltam, megtanulom a dolgokat magamtól. Aztán rájöttem, hogy ez nem így megy, és nagyon boldog voltam, amikor rátaláltam a PROGmastersre. Előny volt, hogy itt nem nulláról indul a képzés.
2021 áprilisában kezdted, most január eleje van. Milyen változáson mentél keresztül ez alatt az idő alatt?
Hú, nagyon sok minden történt, a feje tetejére állt a kis világom! Olyan dolgok történtek velem, amiket el sem tudtam volna képzelni. Persze, voltak vágyaim, de amikor bekerültem a PROGmastersbe, akkor elindult velem egy rakéta és sokszor azt sem tudtam, hogy kapaszkodjak meg. Imádtam minden pillanatot.
Kicsit megkönnyezted ezt a kérdést. Mi miatt? Örömödben sírsz?
Annyi minden megváltozott! És emlékszem, milyen elesett voltam, amikor még keresgéltem ezt az utat. Azért jöttem haza Ausztriából, mert azt éreztem, hogy nem vagyok értékes a munkaerőpiacon, holott tudtam, hogy mennyi mindenre képes lennék. A PROGmastersben pedig hirtelen azt éreztem, hogy végre valahára kibontakozhatok.
Mik voltak elnyomva benned?
A küzdeni akarás, a kitartás, a tanulásvágy – ez a programozásban különösen fontos, mindig újat kell tanulni, ha az ember képben akar maradni. Itt nem lehet alibizni, bele kell adni apait-anyait.. Ezt nagyon élvezem.
Mi volt a legjobb a képzésben?
A tananyag szakmai összetétele, a rengeteg gyakorlati feladat, amelyekben mindig volt kihívás. Nagyon szerettem az imprós képességfejlesztő tréningeket, szomorú voltam, amikor már nem játszottunk reggelente. És hát az arcok… a mentorok és a társaim.
Mit szólt a környezeted, amikor belevágtál a programozásba?
Mindenki csodálkozott, mert hát én nem vagyok az a tipikus programozó alkat.
Miért, milyen a tipikus programozó?
Az emberek azt képzelik, hogy egy programozó betéve tudja az összes Gyűrűk ura részt, össze van nőve a konzollal, folyamatosan nyomja a videójátékokat, és elszégyelli magát, ha a nevét kérdezik. Na, én nem ilyen vagyok.
Anita szerint a programozók nem ilyenek
És akkor szerinted milyen egy programozó?
Szerintem az a legszebb ebben a szakmában, hogy nincs is ilyen alkat, mert mindenkinek más az erőssége, másban jó, máshogy gondolkodik, és pont emiatt tudja hozzátenni a munkához azt, amit csak ő tud. Nagyon kell ugyanis, hogy néha más szemmel nézzünk rá a feladatokra, és ilyenkor jól jön, ha különbözőek vagyunk.
Te miben vagy más? Mik az erősségeid, amiket a programozásban is kamatoztatni tudsz?
Én nagyon szívesen osztogatom a mosolyokat, az emberséget és a kedves szavakat is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az ember mosolyogva menjen dolgozni, és a munkahelyén legyenek felszabadult és vidám pillanatai. A programozáshoz ugyanis nemcsak gépre van szükség, hanem az egész személyiségünkre. Szerintem én abban vagyok jó, hogy a szociális érzékenységemmel a többiekre is tudok hatni.
Néhány hete kezdted el a munkát. Mik az első élményeid?
Nagy elégedettséget érzek, de azért meg is hőkölök gyakran, hiszen hiába tanultunk rengeteget, még mindig van tovább. Nagyon jól esett a fogadtatás a Ponte.hu-nál, mert már juniorként is érzem az elismertséget, a kollegiális hozzáállást. Türelemesek, kedvesek és bármikor bármit kérdezhetek. Az egyetlen ember, aki türelmetlen velem, az én vagyok, mert szeretnék bizonyítani és szeretném boldoggá tenni a munkahelyemet is.
Hogy látod magad öt év múlva?
Nagyon menő leszek öt év múlva. (nevet) Az szeretnék lenni, aki a zöldfülűeket bevezeti ebbe a világba. Van bennem egy vágy, hogy segítsek más embereknek, és ezt itt is szeretném kamatoztatni. Remélem, hogy sikerül addigra egy harmonikus, stabil életet felépíteni magamnak. De úgy érzem, hogy a boldogságom kulcsa már a kezemben van.