A kezdetek…
Az unalom elől menekvés, a szabadság és a kreatívabb munkakör, vagy a nagyobb pénz miatt lettél programozó? Mit csináltál korábban?
Egy éve még – 30 éves koromig – egészségpolitikai szakértőként az egészségügy és a szociálpolitika területén dolgoztam, így nem sok közöm volt a szoftverfejlesztéshez. Az előző szakmámat is elég tudatosan választottam, már gimnazistaként elhatároztam, hogy az egészségügyben szeretnék dolgozni. Viszont nem akartam orvos lenni, így jött az egészségpolitika, hiszen „fölülről” biztosan több embernek tudok majd segíteni – gondoltam. A középiskola után ezért egészségügyi menedzsmentet tanultam, és elég komoly szakmai sikereket elkönyveltem ezen a pályán.
Akkor miért váltottál?
Azok a projektek, amikben egészségpolitikai szakértőként részt vettem, illetve a volt kollégáim, most is nagyon közel állnak hozzám. Azért döntöttem mégis a váltás mellett, mert az előző munkámnál kiszámíthatóbb és stabilabb hivatásra vágytam. Tehát elsősorban a vonzóbb perspektíva motivált.
De miért a programozás felé vetted az irányt, ha azzal még nem foglalkoztál?
Az előző szakmámban is jó pár olyan projektem volt, amelyhez rendszerszintű, stratégiai és analitikus gondolkodásra, következtetések levonására, döntési képességre vagy türelemre volt szükség. Amikor eldöntöttem, hogy belefogok valami új dologba, rögtön eszembe jutott az informatika, mert ezek a készségek a programozáshoz is nagyon hasznosak.
Honnan tudtad, hogy van hozzá érzéked?
A többséghez hasonlóan elsőre én is a neten kezdtem el videókat nézegetni a programozásról, illetve elolvastam egy-két szakkönyvet is. De elég strukturálatlan voltam, több dologba is belefogtam. Az mindenesetre bizonyossá vált számomra, hogy érdekel a programozás, akár még azt is mondhatom, hogy kikapcsol. Szóval elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan lehetne jól megtanulni az alapokat, mert a videók nézegetését kevésnek éreztem. Fontos volt, hogy legyen egy korszerű tematika, irányítás, ami alapján haladok, legyenek keretek, amiket be kell tartani és számonkérések is, hogy tudjam, mennyit fejlődök.
30 évesen még nem lett volna késő elkezdeni egy egyetemet…
Azt biztosan tudtam, hogy egyetemre nem megyek, mert nem akartam már több évet rászánni a tanulásra, ráadásul az anyagilag is sokkal megterhelőbb lett volna. Ezért elkezdtem utánajárni, hogy milyen tanfolyamok vannak, és akkoriban találkoztam először a bootcampekről szóló cikkekkel is. Végül több suli nyílt napjára is elmentem, de elsőre nagyon sokalltam azt a nagyjából egymillió forintot, amibe egy bootcamp kerül. Végül beláttam, hogy ez tulajdonképpen befektetés a jövőmbe.
És miért a PROGmasters mellett döntöttél?
Leginkább az állásgarancia miatt. Biztosra akartam menni, hogy a képzés végén lesz munkám. Emellett a két alapító és mentor, Szabi és Koxi is hitelesnek tűnt, mivel tudtam, hogy a tanítás előtt ők is programozóként dolgoztak több éven keresztül. Utánanéztem a tematikának is, amit elég naprakésznek találtam, plusz azt is láttam, hogy komoly partnercégeknél helyezik el a végzett hallgatókat. Ráadásul róluk a neten is csak pozitív visszajelzéseket találtam.
És a programozási felvételi nem volt riasztó?
Ha fel kellene sorolnom még egy okot, ami miatt szimpatikus volt a PROGmasters, akkor ez lenne az. Ez egyrészt azt jelenti, hogy komolyabban veszik a szűrést, másrészt azt, hogy nem a nulláról indul a képzés, tehát 4 hónap alatt többet tudnak megtanítani.
Nem is féltél a programozási vizsgától?
De, nagyon, és az első alkalommal nem is sikerült. Pedig sokat gyakoroltam és rengeteg online feladatot megoldottam azok közül, amiket a PROGmasters küldött. Gondolom azért is hívtak be, mert látták a magas pontszámomat. Viszont az első felvételin nagyon stresszes voltam, mivel csak fél nap szabadságot vettem ki és tudtam, hogy délre be kell érnem a munkahelyemre, ráadásul a főnököm is folyamatosan hívogatott, hogy mikor számíthat rám. Ennek ellenére akkor is egész sokáig eljutottam, így azt mondta Szabi, hogy gyakoroljak még egy kicsit és jöjjek vissza két hét múlva a következő vizsgára is.
A sikertelen vizsga után kaptál még egy lehetőséget?
Igen, és nagyon jót tett nekem az a plusz két hét gyakorlás. Második alkalommal már 15 perc alatt megoldottam az összes feladatot, sőt, továbbiakat is.
A sokat hangoztatott sztereotípia szerint a programozók mind matekzsenik. Te is az vagy?
A matek kevésbé feltétel a munkámhoz, a logikus gondolkodás viszont annál inkább. És sok egyéb tulajdonság. Például rengeteg türelem és szorgalom kell: aki az első hibakód után elveszíti a lelkesedését, az nehezen fog boldogulni ezen a pályán. Nem árt, ha van benned kíváncsiság, hogy egészében megértsd a folyamatokat, és kreativitás, hogy megtaláld a megoldásokat. Nekem ma járt le a próbaidőm és a főnököm kiemelte, hogy rendszerszinten szeretném átlátni a dolgokat, ez a készség is hasznos.
A tandíj tényleg nem kevés pénz. Hogyan finanszíroztad a képzést?
Miután eldöntöttem, hogy pályát módosítok, ránéztem a számlaegyenlegemre és átgondoltam, hogy ki tudom-e fizetni a képzést. Meg persze azt is, hogy meg tudok-e élni, amíg csak tanulok. Előre kifizettem a tandíjat és úgy számoltam, hogy kibírom, ha körülbelül fél évig, tehát a tanfolyam és az elhelyezés idejére nem lesz bevételem.
A képzés…
Végül tavaly nyáron elkezdted a képzést. Volt olyan időszak a négy hónap alatt, amikor úgy érezted, hogy feladod?
Sokunk számára tartogatott nehezebb heteket a képzés, főleg, hogy a többségünknek köze nem volt a programozáshoz előtte. Ezért volt, hogy kevésnek éreztem magam és elbizonytalanodtam, hogy valóban programozó akarok-e lenni. Néhányan pedig műszakis diplomával vagy akár szoftverfejlesztői múlttal jöttek programozást tanulni a PROGmastershez. Az elméleti hátteret – ami nekem teljesen hiányzott – nagyon gyorsan be kellett hozni, így a tempó elég erős volt. Viszont sok támogatást kaptunk az iskolában a mentoroktól és egymástól is. Négy hónap alatt egy nagyon segítőkész közösség alakult ki, és akik az egyetemi tanulmányaik vagy a szakmai tapasztalataik miatt nálam többet tudtak, mindig támogattak.
Elegendő élesben az, amit az iskolában tanultál?
Nagyon jó, hogy az agilis módszertant készségszinten megtanultuk, mert a Nokiánál is ez alapján dolgozunk. A programozás elméleti alapjait is jól elmélyítettük a képzés végére, így tudjuk, hogyan kell olvasni, értelmezni, majd írni egy új programnyelven. Ennek köszönhetően pedig szinte mindegy, hogy a munkahelyen milyen nyelvet kell használni, mert egy kis szorgalommal könnyen megtanulható egy-egy újabb nyelv. Például én is a cég saját nyelvén, illetve C-ben programozok, ezeket az elmúlt három hónapban kezdtem csak tanulni, mostanra pedig már önállóan végzem a munkám. És nagyon fontos a clean coder hozzáállás elsajátítása is, mert ennek is nagy hasznát veszem a fejlesztés során.
Mi a helyzet a soft skillekkel, ezen a téren kellett fejlődnöd?
Nagy szükségem volt a soft skilljeim, elsősorban a kommunikációs készségeim fejlesztésére. Ma már sokkal könnyebben és bátrabban megszólalok, kérdezek és képviselem a szakmai álláspontomat, mint a képzés előtt. Sokak számára az is gondot jelent, hogy képesek legyenek megfogalmazni a problémájukat és az igényeiket, ebben is sokat segít a soft skill-tréning. És nekem a konfliktuskezelés terén is sokat adott a tanfolyam. Összességében úgy látom, hogy akinek jók a soft skilljei is, az sokkal hatékonyabban és sikeresebben végzi a munkáját.
Mit adott még a képzés, aminek hasznát veszed, akár a magánéletedben is?
A szakmai dolgokon túl a közösségépítésről is szólt a tanfolyam. Mivel négy hónapon át szinte éjjel-nappal együtt voltunk, jó kapcsolat alakult ki a mentorok és a hallgatók között, tartjuk is a kapcsolatot egymással. Sőt, olyan munkatársam is van, akit a képzésen ismertem meg.
A szoftverfejlesztői élet…
Mennyire volt könnyű elhelyezkedned a képzés után?
Tavaly októberben végeztem, idén január 1-jén pedig már a Nokiánál dolgoztam. Láttam, hogy a Szabiék sokat dolgoztak azon, hogy minél több lehetséges munkaadóhoz eljusson az önéletrajzom. Így végül három személyes és két skype-interjún vettem részt a négy hónapos időszak végén. Bár a Nokiánál elég kemény kódolási feladatokat kaptam a felvételin, sikeresen megfeleltem.
A szakirányú diploma nem hiányzott nekik?
Nem, egyértelműen az a tapasztalatom, hogy ezen a területen nem nézik a munkaadók, hogy a jelentkezőnek van-e papírja, a tapasztalat és a naprakész tudás sokkal többet számít. Én is ezeknek köszönhetően kerültem be a Nokiához.
És mivel foglalkozol most?
A Nokia manapság már főként rádiós hálózatokkal, telefonközpontokkal és az ezekhez kapcsolódó szoftverekkel foglalkozik. A telefonközpontok egyik fontos feladata például, hogy amikor a mobillal sétálunk két adótorony között, akkor a hívás ne szakadjon meg a jelerősség csökkenése miatt. Én ennek a területnek a szoftver részével foglalkozom, fejlesztési feladatokkal és karbantartási munkákkal egyaránt.
A munkába állást követően azonnal bedobtak a mély vízbe?
Voltak tréningek, amiken részt kellett vennem, lesznek is még ilyenek, de az első hónap után azt mondták, hogy ahelyett, hogy régi eseteken gyakorolnék, inkább vegyek részt egy aktuális fejlesztési munkában. A teszteken az általam végzett fejlesztés átment, így már másfél hónap után látható sikereket értem el a Nokiánál.
A bootcampekkel szembeni gyakori ellenérv, hogy egy (általában) 4 hónapos tanfolyam nem ér fel a 3-5 éves egyetemi képzéssel. Te érezted bármikor, hogy „másodrendű” lennél a programozói diplomával rendelkező kollégáidhoz képest?
Az a tapasztalatom, hogy a diplomás mérnökök a bootcampet végzett diákokhoz képest jóval alaposabb elméleti felkészültséggel rendelkeznek. Ugyanakkor a képzés végén a mi gyakorlati tapasztalatunk sokkal nagyobb volt, mint a legtöbb frissen végzett egyetemistáé, hiszen több időt töltöttünk gyakorlati munkával. Ahogy én látom, az elméleti felkészültségnél sok munkaadó többre értékeli a gyakorlati tudást. Szorgalommal és kitartással pedig az előbb említett különbség is kiegyenlítődik idővel.
A programozással kapcsolatos két leggyakoribb sztereotípia, hogy nagyon jól fizető és nagyon unalmas szakma. Szerinted melyik igaz ezek közül?
Az első biztosan igaz. A mostani kezdő fizetésem majdnem ugyanannyi, amennyit az előző munkahelyemen a felmondás előtt, több év szakmai tapasztalattal a hátam mögött kerestem. Az unalommal kapcsolatban azt gondolom, hogy bármilyen más munkához hasonlóan biztos ebbe a szakmába is bele lehet fásulni, ha az ember nem elég kíváncsi, nem képzi magát folyamatosan. Ez egy olyan terület, ahol mindig lehet új, érdekes kihívást találni. Számomra ilyen például a telekommunikáció, de az autóipari fejlesztések vagy az üzleti szoftverek is nagyon érdekelnek.
Mit szeretsz legjobban a munkádban, mi az, amiért megéri mindennap felkelni?
A perspektívát és a kiszámíthatóságot, amelyek nem voltak jellemzőek az előző munkahelyemre. Az is nagyon fontos, hogy a mostani munkámnak is egyértelműen látom a gyakorlati hasznát és minden nap visszaigazolják, hogy értékes, amit csinálok. Ebben a munkában már most is van saját felelősségem, viszont ennek köszönhetően a sikereket is jobban magaménak érzem. Senki nem akadályoz, sőt, az egész munkahelyi környezet támogat abban, hogy kiteljesedjek.