Ha komolyan szeretnél foglalkozni a programozással és az IT szektorban vállalnál állást, akkor általában két úton indulhatsz el: jelentkezhetsz egy egyetemi informatikai képzésre vagy egy speciális programozóiskolába. A kettő közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, de nem is ugyanaz a céljuk. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb különbségeket és azt is eláruljuk, hogy kinek melyik képzést érdemes választania.
1. Az egyetem átfogó tudást ad, a programozóiskola naprakész ismereteket
Az egyetemen a hangsúly az elméleti oktatáson van. A hallgatók sokféle tantárgyat tanulnak, így megismerik a számítástechnika alapjait, az algoritmusokat és az adatszerkezeteket, még matematikai és tudománytörténeti oktatásban is részesülnek. Mindez széles látókört és nagy alapot ad, amire később is jól lehet építkezni.
Egy programozóiskolában ezzel szemben gyakorlati oktatás folyik. Egy-egy szűkebb területre fókuszálva – például Java vagy .NET programozás – adja meg azt a tudást, ami az azonnali munkába álláshoz szükséges. A tananyagot gyakran frissítik a munkáltatók elvárásainak megfelelően, így garantáltan naprakész ismereteket biztosít.
2. Az egyetemi képzés hosszú, a programozóiskola intenzív
Részben a fentiekből is következik, hogy az egyetemeken az alapképzés 3 évig, a mesterképzés pedig további 2 évig tart. Ezzel szemben a programozóiskolák képzéseinek hosszát inkább néhány hónapban mérhetjük – bár itt is sokféle gyakorlat létezik. Mind az egyetemek, mind a programozóiskolák indítanak olykor esti vagy levelező (munka mellett végezhető) képzéseket is. Általánosságban azonban elmondható, hogy minél rövidebb ideig tart a tanfolyam, annál intenzívebb és megterhelőbb. A PROGmastersnél például a 6 hónapos full-stack programozó képzés alatt 900 órát töltenek a hallgatók programozással, ami nagyjából megfelel a 7 féléves egyetemi alapképzésen lévő gyakorlati órák számának.
3. Az egyetem diplomát ad
Az egyetemi diploma – főleg, ha valamelyik nagynevű intézményben szerzik meg, például a BME vagy az ELTE állítja ki – kezdőként komoly előny az álláspiacon. A frissdiplomások jelentkezését szívesen fogadják a nagy technológiai cégek, akiknek mindig szüksége van új tehetségekre. Ezzel szemben a programozóiskola tanúsítványt ad, ami első ránézésre kevésbé mutat jól az önéletrajzban. Ebben a tekintetben nagy különbség van az intézmények között: a PROGmastersnél bizonyos képzéseken államilag elismert végzettséget lehet szerezni, vagy lehetőség van arra, hogy a hallgatók nemzetközi szakmai vizsgát tegyenek. Ezek már a HR-esek szemében is vonzó tényezők.
4. A programozóiskola állásgaranciát vállal
A programozóiskolák hallgatóinak a diploma hiányában sem kell félniük a munkanélküliségtől – főleg akkor, ha állásgaranciát vállaló intézményben végzik tanulmányaikat. Itt profi HR-esek segítenek az elhelyezkedésben, a náluk végzett junior programozókat be is mutatják a partnercégeknél. Ezeken a találkozókon a hallgatók már könnyen bizonyítják a rátermettségüket, hiszen a képzés során munkahelyi környezetben, valódi szoftverfejlesztési projekteken gyakorolnak. Ez a naprakész kódolási ismeretek mellett a soft skillek miatt is fontos, mert megtanulnak együttműködni a fejlesztői csapat többi tagjával, egyeztetni a vezetőkkel és prezentálni a megbízók számára. A PROGmastersnél ezeket a kommunikációs technikákat annyira fontosnak tartják, hogy improvizációs gyakorlatokkal fejlesztik őket.
Az egyetemi hallgatóknak általában maguknak kell állást keresniük – az intézmény jobb esetben állásbörzéket szervez, ahol a végzősök leadhatják az önéletrajzaikat a nagyobb vállalatok képviselőinek. Igaz, az egyetemi diploma sok ajtót megnyit a munkaerőpiacon, azonban a felvételi eljárásban szinte mindig van szakmai teszt is, ahol a gyakorlati programozói tudást mérik. Sok vállalat ráadásul kifejezetten előnyben részesíti azokat a jelentkezőket, akiknek van munkatapasztalata.
5. Az egyetemi képzés ingyenes, a programozóiskola gyorsan behozza az árát
Az állami egyetemeken a nappali képzés ingyenes, a fizetős helyeken tanulók pedig igényelhetnek diákhitelt a költségek fedezésére. Ezzel szemben a programozóiskolák komoly összeget kérnek a jelentkezőktől a képzésért. Ezt a leegyszerűsített képet azonban érdemes árnyalni még néhány szemponttal – például a képzési idő hosszával. Az egyetemi hallgatók csak 3-5 évvel a tanulmányaik elkezdése után tudnak munkát vállalni az informatikai szektorban, addig is gondoskodni kell a megélhetésükről. A programozóiskolákban ez az időszak jelentősen rövidebb. Ráadásul itt is van pénzügyi segítség: egyes tanfolyamoknál lehet képzési hitelt igényelni, és a legtöbb helyen lehetőség van utófinanszírozásra, vagyis arra, hogy a tandíj nagy részét az új fizetésükből törlesszék a junior programozók.
Tanulság: az egyetem és a programozóiskola jól megfér egymás mellett
Ahogy a fentiekből látszik, az egyetem és a programozóiskola nem versenytársak, inkább kiegészítik egymást. A programozói karrierig sokféleképpen el lehet jutni: előfordulhat például, hogy valaki egyetem után még egy programozóiskolát is elvégez, hogy speciálisabb tudást szerezzen; másnak viszont egy rövidebb képzés, aztán a programozói munka hozza meg a kedvét az egyetem elvégzéséhez (akár levelező tagozaton).
Általánosságban elmondható, hogy egy fiatal felnőtt számára, akinek még van ideje eldönteni, hogy konkrétan mivel akar foglalkozni az IT területén belül, annak általában jó választás az egyetem. Ha azonban valaki egy későbbi életszakaszban akar karriert váltani, vagy rövid időn belül van szüksége a szoftverfejlesztői munkával járó kiemelkedő fizetésre, annak inkább a programozóiskolába érdemes jelentkeznie.
Ha még így sem tudsz dönteni a kettő között, akkor a következőt javasoljuk: állítsd sorrendbe a fenti szempontokat aszerint, hogy melyik számodra a legfontosabb. A listát természetesen további elemekkel is kiegészítheted – például hogy melyik képzés érhető el a legkönnyebben (a fizikai távolság vagy az online képzés időbeosztása miatt). Ezután írd a szempontok mellé, hogy az egyetem vagy a programozóiskola kínál-e vonzóbb alternatívát számodra – és máris jobban látod, melyiket érdemes választanod.