Tudatos, magabiztos, motivált és szemtelenül fiatal. Vince érettségi után került a PROGmasters full-stack programozó képzésére, nagy lendülettel és átgondolt célokkal érkezett. Munka közben akart tapasztalatot szerezni, ezért kapóra jött neki, hogy a PROGmasters fél éven belül piacképes tudást biztosított.
Mi az első 5 dolog, ami eszedbe jut a PROGmastersről?
Programozás, naprakész, fiatalos, motiváló… úúú, mi legyen az ötödik… tapasztalat talán!
Milyen érzés volt ezt így összeszedni? Csupa pozitív jelzőt mondtál.
Igen, mert az eddigi iskolai tapasztalataimhoz képest nagyon jó benyomást tett rám a PROGmasters.
Azok milyenek voltak?
Rögtön a középiskola után kezdtem a képzést. Az informatikai szakgimnázium más rendszerben működött. Nem feltétlenül volt rossz, inkább nagyon más. Mindenesetre ott nem tapasztaltam azt a naprakészséget, amit a PROGmastersnél.
Hogy kerül valaki húszévesen egy bootcampbe?
Nálam ez egy megfontolt döntés eredménye volt. Minden középiskolás szeme előtt az a cél lebeg, hogy egyetemre menjen. Nekem is ez volt az elképzelésem, de ahogy teltek a középiskolás évek, rájöttem, hogy nehezen tudok koncentrálni hosszú, száraz elméleti anyagokra, és tudtam, hogy ennek a mennyisége az egyetemen csak fokozódni fog. Szóval el kellett gondolkodnom, hogy ez nekem menne-e, vagy néhány év után esetleg kibuknék, mert nem szeretem csinálni. Ekkor merült fel, hogy egy gyakorlati központú képzést végezzek el, mert azt viszont tudtam, hogy a programozást szívesen csinálom.
Több ismerősömmel is beszélgettem a témáról, és mindenki azt mondta, hogy a bootcampnek és az egyetemnek is megvan a maga előnye és hátránya. Az egyetem mélyebb, részletesebb, a bootcamp pedig átfogó és naprakész tudást biztosít, amivel rövid időn belül el lehet helyezkedni munkában és ott tapasztalni és elmélyíteni a tudást. Úgy láttam, hogy ha fél év bootcamp után elhelyezkedem és az egyetemre szánt időt inkább munkában töltöm tapasztalással és tanulással, az többet ér számomra.
Amiatt nem fáj a szíved, hogy kimaradnak „azok a bizonyos egyetemi évek”?
Azért nem, mert a közösségben létezés és a szórakozás formái nekem eddig sem az iskolai környezetemből nőttek ki. Szerintem utólag sem fogom azt érezni, hogy valami kimaradt az életemből. A képzésen és a munkahelyen is ugyanúgy lehet találni barátokat.
A WRD-nél dolgozol. Hogy érzed magad a cégnél?
Igazából már akkor „kinéztem magamnak” a céget, amikor bemutatkoztak a demó-alkalom során. Bíztam benne, hogy felvesznek, és nagyon örültem, hogy sikerült. Mindig az a cél lebegett a szemem előtt, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban fejlődhessek. Erre itt lehetőségem is van, hiszen rögtön élő projektekbe tettek be minket.
Van benned bizonyítási vágy?
Igyekszem magabiztos lenni. Jobb nem aggódni azon, hogy elég vagyok-e, inkább arra fókuszálni, hogy a feladatomat megfelelően tudjam elvégezni. Ha gondom van, akkor igyekszem azt feltételezni, hogy másnak is adódhatnak nehézségei. Azt szoktam mérlegelni, hogy egy adott feladatot milyen gyorsan és hatékonyan tudok elvégezni. Az hajt, hogy egyre gyorsabban és hatékonyabban menjen.
Bízol magadban.
Igen, mert mindenből megvannak az alapok, a PROGmastersnél megtanultuk őket. A munka során nyilván sokkal bővebben és részletesebben jönnek elő a problémák, de mindig van hova visszanyúlnom, hogy meg tudjam oldani a feladatomat.
Mi volt életed első programozással kapcsolatos élménye?
Az első élményem egy online közösségi beszélgető platform, a Discord volt. Itt kezdtem el ismerkedni a programozási nyelvekkel és az egyszerűbb programokkal. Akkor még csak kész kódokat másolgattam ide-oda, és örültem, hogy működnek, és hogy ez az én munkámnak is köszönhető. Sokat segített, hogy ezen a felületen olyan barátaim is lettek, akiket szintén érdekelt ez a világ és motiváltak, segítettek engem. Most pedig már ott tartok, hogy azokat a kódokat, amiket akkor még csak vakon másoltam, mert nagyon extrának tűntek, mélységeiben is értem. Ez nagyon jó érzés.
Sok játékkal játszol. Mit szeretsz bennük?
A kezdetektől sokkal összetettebbnek, látványosabbnak és aktívabbnak láttam a számítógépes játékokat, mint a hagyományosakat. Tetszik, hogy könnyen a részévé lehet válni a világnak, és jól lehet alakítani, testre szabni. Játszom egyébként mindenfélét, ez azon múlik, mire van társaság: stratégiai, lövöldözős, gondolkodós – mindennek megvan a saját szépsége és hangulata.
Van olyan vágyad, hogy a játékok világában találd meg a jövőd?
Már a képzés előtt is gondolkodtam azon, hogy jó lenne ennek a világnak a részévé válni, kijavítani a hibákat vagy megvalósítani ötleteket. Most hobbiként szívesen elkezdenék egy ilyet, de teljes munkában még nem tudom elképzelni, mert még nincs elég tapasztalatom hozzá, hogy magabiztosan mozogjak a közegben. De hogy mit hoz a jövő? Mondjuk úgy, nem tartom kizártnak.
Nagyon megváltozott az életed?
A legfontosabb különbség a középiskolához képest, hogy kiszámítható struktúrája lett a napjaimnak, 9-től 5-ig tanultunk minden hétköznap. Erre lehetett alapozni. A középiskolában nem voltam biztos benne, hogy lesz értelme annak, hogy bemegyek, a PROGmastersnél viszont ez minden nap így volt. Emiatt a PROGmastersbe volt is kedvem bejárni, ellentétben a középiskolával. Ráadásul itt végre olyan tudást kaptam, amit a valósághoz tudtam kötni, ami eléggé motivált. Most pedig a WRD-nél rugalmas munkaidőben, egy komoly cégnél dolgozhatok, ahol tisztelnek, jó feladataim vannak, és ennek nagyon tudok örülni.
Egy kis időutazás? 2032-ben vagyunk. Hol vagy, és mit csinálsz?
Talán külföldön vagy utazgatva dolgozom, hiszen a programozást gyakorlatilag bárhonnan tudom csinálni. Esetleg egy nagyon nagy cégnél megbecsült munkám van. Azaz a mostani helyzet továbbfejlesztett verziója. A külföldről dolgozást már most is el tudom képzelni. Úgy vagyok vele, hogy ha a munka típusa miatt lehetősége van erre az embernek, akkor csinálja is meg.