Kondor Zita szállodákban dolgozott recepciósként, de egy véletlen folytán rátalált a programozásra. Azóta igazi szerelem szövődött közte és új szakmája között, amit a PROGmastersnél eltöltött idő csak még jobban megerősített. Csillog a szeme, lelkesedés árad belőle, amikor a kódolásról kérdezzük. Elmesélte, mit jelent neki a programozás, és hogy hogyan változott meg az élete a PROGmastersnek köszönhetően.
A Covid miatt váltottál szakmát?
Már korábban eldöntöttem, hogy váltani szeretnék és programozó szeretnék lenni. Az volt a haditerv, hogy megteremtem az anyagi körülményeket ahhoz, hogy tanulhassak, és azután vágok bele. Jó úton haladtam, de a Covid miatt elveszítettem a munkámat. Most áprilisban, amikor újra szállodában dolgoztam, eldöntöttem, hogy nem várok tovább, belevágok.
Miért a programozás?
Bárcsak mondhatnám, hogy már pelenkában is programoztam. Én nem ez a sztori vagyok. Tizenpár éve elkezdtem blogolni, és a blog külalakját a saját ízlésünk szerint testre lehetett szabni. Ehhez azonban kellett tudni kódolni is kicsit. Szóval elkezdtem tanulgatni a programnyelveket, és közben rájöttem, hogy a blogkészítésnek ezt a részét sokkal jobban élvezem, mint magát az írást. A blog már nincs is meg, a programozás iránti rajongásom viszont megmaradt.
Miért nem vágtál bele akkor az intenzív tanulásba? És mi kellett ahhoz, hogy mégis megtedd?
Volt egy kis hang a fejemben, ami azt mondta, hogy ez egy férfi szakma, nem vagyok elég okos ehhez az egészhez. De nagyon vonzott ez a világ. Szépen lecsendesítettem ezt a hangot és jelentkeztem egy online webfejlesztő tanfolyamra, hogy kiderítsem, hogy menne-e nekem ez. Kiderült, nagyonis megy, ráadásul baromira élvezem. Ekkor döntöttem el végleg, hogy jelentkezem egy bootcampbe.
Miért a PROGmasters?
Összehasonlítottam a többi bootcamppel, és két nagy előnye volt. Az egyik, hogy nem nulla tudással vesznek fel embereket, hanem elég komoly felkészítő anyagot kaptunk. A másik, hogy olvastam egy statisztikát, amiben összehasonlították a bootcampeket és a PROGmasters minden fontos területen jobb volt a többinél. A kettő együtt nagyon meggyőző volt.
Milyen élményeid vannak a felvételiről?
Éjszakánként 12 órás műszakokban dolgoztam a szállodában és emellett próbáltam felkészülni a felvételire. Ez elég nagy kihívás volt. Nem is sikerült az első kör. Ekkor léptem egy bátrat és felmondtam a munkahelyemen annak érdekében, hogy száz százalékig a felvételire tudjak fókuszálni. Ennek az eredménye, hogy most itt beszélgethetünk.
Mennyit fejlődött a szakmai tudásod?
Nagy önbizalommal vágtam neki, mert nagyon jól sikerült a felvételim, azt gondoltam, hogy már egy csomó mindent tudok. Aztán rá kellett döbbennem, hogy az a tudás, amit én elefántnak gondoltam, az valójában (stílusosan) egy pici egér. A sikeres vizsgák visszahozták az elefántot, de most, amikor a képzés végénél vagyunk, látom, hogy csak kisegér az továbbra is. De megtanultam, hogy hogyan tudok a kisegérből újra és újra elefántot csinálni és ez a legfontosabb.
A környezeted hogy viselte a suli okozta változásokat?
Mindenki nagyon támogatott. Persze voltak nehéz pillanatok, amikor nem értették, miért ülök 14 órát a gépnél. Ekkor elmagyaráztam, hogy ez most nekem fontos, de egyszer vége lesz, és akkor több időm lesz megint. Ezt megértették. Érdemes erre felkészülni mindenkinek, aki belevág.
Mi tetszett neked a képzésben a legjobban?
Készültem egy top 5-ös listával (nevet). Nem rangsorban mondom, mert rangsort nem tudnék felállítani, de öt dolgot felsorolnék. Az első a mentorok embersége és felkészültsége, ami pótolhatatlan. A második a gyakorlófeladatok, amik amellett, hogy nagyon kreatívak voltak, egymásra is épültek, így mindegyikben volt sikerélmény és kihívás is. A harmadik a reggeli imprótréningek, amit az elején egyáltalán nem szerettem, jól elvoltam a saját világomban, nem akartam kinyílni. Viszont a képzés elején úgy gondoltam, hogy nehézséget fog jelenteni, ha cégek előtt kell majd bemutatkoznom, most viszont működik. Ez az imprótréningek nélkül nem sikerült volna. A negyedik a csapatmunka, amiben megtanulhattuk, hogy nem egyedül vagyunk a kódunkkal, hanem együtt kell dolgoznunk másokkal. Az ötödik és nagyon fontos a közös zárómunka, ami szerelemgyerek és hatalmas élmény volt. Izgalmas, hogy a bloggal indult az érdeklődésem a programozás iránt, és ebben a zárómunkában is bloggal foglalkoztunk. Szép keretes szerkezet.
Szinte csillog a szemed, amikor a programozásról beszélsz. Honnan a szerelem?
Akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy a programozási feladat tulajdonképpen egy rejtvény, egy fejtörő, amit imádok. Amint ebben megvilágosodtam, egyértelművé vált, hogy ez lesz az utam..
A képzés legvégén jártok, már olyan cégeknek mutatkoztok be, akik érdeklődnek az iránt, hogy náluk dolgozzatok. Mik a kilátásaid?
Nekem már van egy ajánlatom, amit el is fogadtam. Itt, a PROGmastersnél fogok fejlesztőként dolgozni. Az az érdekes, hogy ez már a legelső napon megfordult a fejemben, amikor a mentorunk, Dani elmondta, hogy ő is a PROGmastersnél végzett. Én mentorként még nem egészen tudom elképzelni magam, de nyitott vagyok a tanításra is.
Akkor tehát jó döntést hoztál, hogy otthagytad a szállodát?
Maximálisan. Ha most ugyanebben a helyzetben lennék, ugyanígy döntenék. Össze sem lehet hasonlítani, mennyivel jobban érzem magam a fél évvel ezelőtti állapotomhoz képest. Elindultam a saját utamon végre. Ideje volt.