Még mindig azt hiszed, hogy a programozók sötétített irodában, egyedül dolgozó, unalmas alakok? Nem is tévedhetnél nagyobbat! A fejlesztőknek nemcsak egymással, de a vezetőkkel és a megrendelőkkel is együtt kell működniük a munkájuk során, amihez elengedhetetlen a kiváló kommunikációs készség. A PROGmasters az úgynevezett soft-skillek fejlesztésére a piacon egyedülálló módon az improvizációt is használja.
De mi az az improvizáció?
Egy improvizációs tréning nem színházi tréning, de az improvizációs színházban összegyűjtött technikákat alkalmazza. Kialakulása az 1950-es években kezdődött Amerikában és Angliában. Magyarországon a 2000-es évek eleje óta terjedt el, mint innovatív és hatékony képességfejlesztő módszer.
Nem véletlenül került be a technika a PROGmasters képzésébe: a cég alapítója, Filep Szabolcs feleségével, Nikivel együtt részt vett a Momentán Társulat kurzusain. „Az impró megtanított bátran szerepelni, beszélni sok ember előtt, nem véletlen, hogy alkalmazzuk is a képzésben.” – fogalmazott korábban Szabi.
A PROGmasters képzésein a magyar improvizációs színház színészei és trénerei oktatnak, a Momentán mellett az Impróka szakemberei tartják a fejlesztő foglalkozásokat.
Mi a technika lényege?
A konstruktív munkára, a játékra, a kreativitásra és az együttműködésre való képesség mindenkiben ott van, csak nem biztos, hogy előtérben. Sajnos a hagyományos oktatási rendszer lényegesen nagyobb hangsúlyt fektet a lexikális tudásra, mintaz alkalmazkodóképesség fejlesztésére. (Korábban itt írtunk erről.)
Az improvizáció tanulása viszont megadja ezt a nélkülözhetetlen tudást is. Az imprószínház csak annyiban különbözik más szakmáktól, hogy az itt elsajátított fogások az élet egyéb területein is jól alkalmazhatóak. Ha ugyanis megtanulunk figyelni, kapcsolódni, felszabadulni, együttműködni, azt az élet bármely területén jól tudjuk hasznosítani. Az improvizációs technikák ereje a tudatosításban, a jelenre való folyamatos figyelésben és reflektálás elsajátításában rejlik.
Mit csinálunk pontosan?
Az impró felszabadult műfaj. Csoportos és páros játékok segítik a résztvevőket abban, hogy rálássanak saját működésükre és ezáltal fejlődjenek. Nincs szükség semmi másra, mint figyelemre és spontaneitásra. Meg persze a többiekre. A köztünk lévő kapcsolatról ugyanis a leghitelesebben a köztünk lévő kapcsolaton keresztül lehet tanulni – bármilyen banálisan egyszerű gondolat is ez.
Bár a játék során sokszor reflektálunk arra, hogy mi történik bennünk/velünk, a tréningek egyáltalán nem terápiás jellegűek, sőt, kifejezetten kerüljük ezeket a helyzeteket. Könnyedén, nevetve jutunk el a tanulságokhoz.
Miért jó az impró a programozóknak?
Az imprónak van néhány jól körülhatárolható tézise, amelyek a programozók életében is hasznosak lehetnek:
- Játssz!
Ahhoz, hogy fejlődjünk, játszanunk kell. Vagyis tennünk kell a dolgunkat. Aki nem játszik, az nem része a játéknak, azaz, aki nem teszi bele a magáét, nem lesz része a közösségnek.
- Merj hibázni!
Aki dolgozik, az hibázik. Ezzel semmi baj nincs. Az impró segít megbarátkozni a tökéletlenségünkkel: eléri, hogy mi és a hibáink ne csak kibéküljünk, hanem barátságba is kerüljünk egymással.
- Figyelj!
Az imprós játékok figyelemre tanítanak. Nem arra a fajtára, ami addig tart, hogy a számunkra hasznos információt kinyerjük, hanem arra, amelynek a hatására változni, alkalmazkodni is képesek leszünk.
- Gyakorold az „igen, és…”-mentalitást!
Az, aki mindenre nemet mond, órákig ülhet egy szobában anélkül, hogy bármi történne vele. Az igen-attitűd azonban tréningezhető. Akivel viszont igazán szeretünk együtt dolgozni, az az „igen, és”- attitűdű ember. Nem csak arra képes, hogy igent mondjon, vagyis elfogadja a gondolatokat, ötleteket, de arra is, hogy továbbfűzze azokat.
- Játszd a játékot!
Minden játéknak megvannak a szabályai. A szabályokon belül azonban megvan a szabadságunk, hogy magunk döntsünk, vagyis improvizáljunk, ami fantasztikus élmény – ha elfogadjuk és betartjuk a kereteket, azokon belül önmagunk lehetünk. Ez a képesség egy munkahelyen is kulcsfontosságú.
A programozás gyakorlatilag improvizáció
Az improvizáció esszenciálisan a munka része, hiszen problémákat kell megoldanunk és addig ismeretlen helyzeteket kell átlátnunk a megszerzett tudásunkat használva. A legtöbb ember megrémül, amikor azt a feladatot kapja, hogy rögtönözzön, pedig mindannyian tökéletesen birtokában vagyunk annak a képességnek, hogy váratlan, hétköznapi helyzeteket könnyedén – improvizálva! – megoldjunk. Az improvizációs felfogás segíti a képzéseken résztvevőket a legtermészetesebb módon kihozni magukból a maximumot.