Szabó Bálint a pedagógusi pályát elhagyva, 57 évesen, idén januárban végezte el a PROGmasters Java full-stack szoftverfejlesztő képzését. Az azóta már backend fejlesztőként dolgozó Bálint az élő példa arra, hogy nem csak egy olcsó klisé az, amit diákjainak is gyakran mondott: „ha akarod, bármi lehetsz”.
Három évtizeden át tanítottál, előbb biológiát és testnevelést, majd informatikát. Miért hagytad ott 57 évesen a tanári pályát?
Valóban, közel harminc évig tanítottam, de közben mindig is programozni szerettem volna. Persze, ahogy telt az idő, egyre jobban tartottam a váltástól, így maradtam a tanári pályán. 57 évesen úgy gondoltam, hogy ha most nem futok neki, akkor már sohasem. Így tavaly augusztusban végül elkezdtem a PROGmasters képzését.
Hogy látod, elegendő élesben az, amit az iskolában tanultál?
A képzés nagyon jó alapot adott, viszont a munkahelyemen más technológiákkal dolgozunk, így az első pár hét folyamán előfordult, hogy elveszettnek éreztem magam. A képzésen azonban felvérteztek bennünket az egyik legfontosabb képességgel: szerezz ismeretet önállóan, de mindig tudd, hogy hová fordulhatsz segítségért.
Mit adott még neked a képzés, aminek hasznát veszed – akár a munkádban, akár a magánéletedben?
Tanárként volt egy fontos küldetésem, mégpedig az, hogy minden egyes gyerekben tudatosítsam: ha akarod, bármi lehetsz. Az öt hónapos képzésen – azon túl, hogy elsajátítottuk a programozás elméleti és gyakorlati alapjait – én is újra megbizonyosodtam arról, hogy ez mennyire igaz. Például voltak olyan csoporttársaim, akik szinte teljesen kezdőként indultak, a képzés végére pedig nem csupán utolérték, de néhányan meg is előzték a haladókat. Ez egyrészt megdöbbentő volt, másrészt mindnyájunknak óriási lendületet adott a karrierváltáshoz.
Ezek után, hogy ment az elhelyezkedés?
A PROGmasters által a képzés végén szervezett házi állásbörzére rengeteg, juniorokat kereső partnercég eljött, így szinte valamennyi csoporttársam álláshoz jutott ezeknél. Én viszont már a képzés előtt tudtam, hogy egy, a magyarországi köz-és felsőoktatás irányításával foglalkozó cégnél szeretnék majd elhelyezkedni. Ehhez jelentkeztem, felvételiztem és szerencsére be is jutottam.
És, rögtön bedobtak a mély vízbe?
Néhány kisebb munka után egyedül vittem egy nem túl nagy, de számomra azért komoly kihívást jelentő projekt fejlesztői feladatait. Az elmúlt hónapokban is szinte kizárólag backend fejlesztéssel foglalkozom.
Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Az egyik példaképem a nagyapám, aki géplakatos volt: egy gazdag képzelőerővel megáldott, kreatív ember, aki munkája során számos új szerszámot talált ki és alkotott meg – olyan eszközöket, amelyek saját vagy mások munkáját tették könnyebbé, egyszerűbbé, gyorsabbá vagy csupán élvezetesebbé. A nagyapám után én „bitlakatosként” tekintek magamra, aki a munkájában olyan feladatokat, problémákat keres, amelyek megoldása informatikai eszközökkel modellezhető. Ez az, ami miatt megéri minden nap felkelnem!
Mik a további terveid, hol szeretnél tartani 5 év múlva?
Most 58 éves vagyok, tehát öt év múlva már csak két évem lesz a nyugdíjig, de szerencsére egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. A továbbiakban is dolgozom, emellett folyamatosan tanulok, és mindent megteszek azért, hogy legalább egy medior tudását még megszerezhessem.