NÉVJEGY
Rozgonyi Ágnes Sátoraljaújhelyen született. Itt is érettségizik, majd Egerben végez angol nyelvtanárként. Mivel kulturális antropológiát szeretne tanulni, rátesz még 5 évet a háromra, és Miskolcra megy egyetemre. Angolból a mesterképzést 2012-ben csinálja meg, szintén Miskolcon.
2005-től folyamatosan angolt tanít, előbb Miskolcon, majd Sátoraljaújhelyen, végül Budapesten. Gyakorlatilag a mesterképzés elvégzésével együtt lesz elege a tanárok kilátástalanságából, több kreativitásra vágyik és vált: egyéni vállalkozó lesz. Lakásfelújitásokat koordinál, angol nyelvű gyermekvideókat készit, majd ingatlanozni kezd. Nem is csinálja rosszul: a semmiből komoly ügyfélkört épít ki.
A második karrierváltás meglepő ugyan, de nem előzmény nélküli, ugyanis mindig a kreatív kihívásokat kereste: gyerekként kézműveskedett, független ingatlanosként dolgozott, esküvőkön, bálokon pedig ma is énekel. Elvált, egy 11 éves kislánya van.
Te vagy az újabb bizonyíték arra, hogy nem kell jó reálosnak lenni, hogy valakiből programozó legyen.
Tényleg nem. Kimondottan nehezen mentek a reál tárgyak, és bár jó tanuló voltam, kiemelkedően jó csak angolból és zenéből.
Apukád viszont mérnök volt.
Elváltak a szüleim, és ő sajnos korán meg is halt, így nincsenek komoly emlékeim róla. De ha valakitől valamilyen műszakiságot örököltem, akkor az tényleg ő.
A programozás iránti vonzalom viszont nem egyedi a családban.
A húgom férje informatikus, ráadásul annyira ügyes, hogy a sokadik komoly ajánlatnak nem tudott ellenállni, úgyhogy immár egy éve Münchenben élnek.
Mi motivált?
Valójában mindig kerestem, miben tudok igazán kiteljesedni, úgy, hogy még pénzt is keresek vele. Pedig szerettem angolt is tanítani, ahogy ingatlanozni is és nagyon szeretek énekelni is.
Folyamatosan hívtak hajókra is énekelni. Az nem kevés pénzt fizet.
Tényleg rengeteget, s ráadásul sok tapasztalatot, élményt lehet vele gyűjteni. Azonban mivel van egy kislányom, ez számomra már nem járható út.
Szerepelni mindig szerettél?
Fura, mert igazából visszahúzódó természet vagyok. Sok év eltelt, mire már magabiztosan tudtam kilépni szerepelni. Pedig 6 éves koromtól 12 éven át zongoráztam. Tizenéves koromtól mindig tagja voltam valamilyen kórusnak is, 18 éves koromban csatlakoztam először zenekarhoz énekesként.
Egy hard-rock bandához…
Na, azért az nem tartott sokáig, huszonévesen már a partizene érdekelt. Azóta lagzikon, bálokon és más rendezvényeken énekelek.
Hamarosan a demo-alkalmakon újra szerepelhetsz. Tényleg, a zene és a programozás távol van egymástól?
A zeneszerzés valószínűleg nem, de még komolyan nem foglalkoztam vele. Lehet, hogy érdemes lenne, mert mindig járnak dallamok a fejemben.
És most már kódok is. Nehéz döntés volt?
Nem félek semmi újtól. Az angoltanítás után az ingatlanozás elég komoly váltás volt, úgyhogy ez a kanyar is simán belefért. Viszont ez volt az első olyan döntés az életemben, amit senkivel, de senkivel sem osztottam meg előre.
De hogy jött az egész?
Folyamatosan azt éreztem, hogy nem találtam meg még azt a szakmát, ami egész életre szól. Amikor az első hirdetésekkel találkoztam, rögtön elkezdtem rajta gondolkodni…
És, nem bántad meg?
Dehogy. Bár mivel tényleg a nulláról indultam, eleinte nagyon sok volt a szenvedés. De azt mondják a mentorok, hogy ez így normális.
Más területen is ilyen bátor vagy?
Hát… Néhány éve vettem egy Honda Giorno robogót és megtanultam robogózni. Eleinte nagyon féltem, de pár hét múlva már munkába jártam vele. Ma már nemhogy nem félek, de egyenesen imádom. Fantasztikus szabadságérzetet ad.