Wirth Kinga 1990. augusztus 6-án született Budapesten. Igazi „budai” lány, édesapja orvos, édesanyja műtős. A Budenz József Általános Iskolába, majd Gimnáziumba jár, nem a reál az erőssége, és bár magyarból szeretne emelt szintű érettségit tenni, tanára véleménye ezt megakadályozza, szerinte Kinga fogalmazásai „nem elég koherensek”. Talán ezért is „csak” a Károli Gáspár Református Egyetemen kezd 3 éves kommunikátor képzést, a plusz két évet azonban már az ELTÉ-n csinálja végig, „Kommunikációs és médiaszakember” diplomával végez 2016-ban. Már az ELTE alatt dolgozik, az Anderson Communications-nél PR asszisztens, majd junior tanácsadó pozícióban. A PROGmasters-hez azonban nem innen, hanem egy másik reklámügynökségtől érkezik. Kilenc együtt töltött év után szeptemberben „bekötötték a fejét”.
Harmadik lány vagy. Téged is annak vártak?
Biztos, hogy szerettek volna egy kisfiút, de örültek nekem. Sőt, mivel az egyik nővérem 6, a másik pedig 8 évvel idősebb nálam, én lettem apukám kedvence. Az igaz, hogy sokszor „kisfiamnak” szólított, ilyenkor mindig nyafogtam, hogy „de én lány vagyok”.
Klára, Kata, Kinga.. Komoly sorminta.
Édesapám pedig Kálmán. Szerencsére nem Kunigunda lettem, ugyanis azon is gondolkodtak.
A klasszikus polgári elegancia megvolt?
Már csak azért is, mert az apai nagymamám az angol kisasszonyoknál nevelkedett. Apukám szinte mindenhová nyakkendőben-zakóban jár, a családi ünnepekre pedig elegánsan kiöltözünk. Ez mondjuk a páromnak kisebbfajta sokk volt, de mára már megszokta.
Mivel harmadik lány vagy, gondolom kevésbé féltettek.
Valóban, a nagy parázás egyáltalán nem jellemző ránk.
Az iskolával is békén hagytak?
Nem voltam kitűnő tanuló, de például amikor fizikából rosszabbul álltam, akkor anyukám csak annyit jegyzett meg bölcsen, hogy „Tanulj még egy kicsit!” Szóval nem vegzáltak.
És a fiúk békén hagytak?
Néhányan udvaroltak nekem, de nem voltam különösebben népszerű, azt hiszem.
Ne mondd, hogy a polgári béke és nyugalom ellen sosem lázadtál.
De, persze, hogy lázadtam. 16-17 évesen nekem is megvolt a magam harca, még emós is voltam. A sötét vörösre, vagy feketére festett hajamra anyukám csak annyit mondott, hogy rémesen áll. Visszagondolva valószínűleg némileg igaza volt.
Hogy élted meg, amikor a magyartanárod nem vállalta a felkészítést az emelt szintű érettségire?
Igazsgátalanságnak éreztem. Biztos vagyok benne, hogy nem volt igaza, de szerencsére nem változtatott végül semmin. A Károli ráadásul tök jó hely volt: jól felszerelt termekkel, nyitott gondolkodással, hagytak minket tanulni és dolgozni is.
És nem jelentett gondot munkába állni sem.
23 évesen mindenképp el akartam kezdeni dolgozni, ne az legyen, hogy 25-26 évesen keresgélek junior munkát. Persze a pénz is jól jött, a szülői apanázzsal és ösztöndíjjal együtt akkor felfoghatatlan mennyiségű pénzem volt, vagy havi 100 ezer forint.
De nem nagyon csípted az ügynökségi munkát…
Több okból is úgy gondolom, hogy nem nekem való az a közeg. Szerintem az a jó, ha egy cégnél egyenesen és tisztán kommunikálnak a vezetők és a beosztottak is. Ebből a szempontból a PROGmasters tényleg ideális hely.
Nem muszáj hazabeszélni…
Tényleg így gondolom. Nincs furkálódás, nincs gonoszkodás, ugyanaz a nyíltság jellemzi a napi munkát, ami a képzést is. És ez tök jó.
Érzékeny lélek vagy?
Nem szoktam megbántódni, csak az igazságtalanság bosszant. De ez így úgy hangzik, mintha egy valóságshow szereplő bemutatkozó szövege lenne.
Az azonban mégis érzékeny lélekre vall. hogy rajongsz a festészetért és órákat töltesz el kiállításokon.
Hát, egy plázában is hűvös van nyáron, de egy kiállítás azért klasszabb.
Kedvencek?
A németalföldi festőkért rajongok, Vermeer abszolút első. Bosch, Rembrandt, és sorolhatnám. De azért jöhet Dalí, Magritte vagy Frida Kahlo is.
Magad is festegetsz…
Festegettem inkább, meg verseket is írtam, nyilván „nem elég koherenseket”. De az alkotás abszolút jelen van ma is az életemben, sőt, két barátnőmmel saját kézműves blogunk van, ez a Flepni.
Dilis?
Blogunk van róla, igen. Komolyan azt gondolom, fontos, hogy maradjon az ember után valami. Nagyon szeretném, ha az alkotás egész életemben elkísérne a munkám mellett.
Ami mindig ez lesz? Online marketing?
Nem tudom. De az biztos, hogy nincs két egyforma kampány, nincs két egyforma esemény és két egyforma célcsoport, úgyhogy a változatosság megvan.
A pároddal régóta együtt vagytok, de nem siettétek el az esküvőt.
Nincs különösebb oka. A „kritikus” 7. évben költöztünk össze, és azt mondtuk, ha nem kaparjuk ki egymás szemét, akkor összeházasodhatunk. Hát, még mindketten látunk. De a viccet félretéve: mindketten ezt láttuk otthon, az ő szülei is együtt vannak, az enyémek is. Nekünk ez a természetes.
Ezek szerint elviseli a cipőmániádat is.
Apukámtól örököltem a cipők iránti rajongást. Most az van, hogy az előszobában csak kettő lehet, a többi pedig a vitrinben. Szerintem ez egy jó kompromisszum.
Lassan egy éve vagy a PROGmastersnél. Még nem fertőztek meg a kollégák? Nem akarsz végigcsinálni egy képzést?
Eszembe jutott már. Miért is ne? Alapvetően érdekel a programozás.
Szüleid még várnak az unokára. Ti mikorra programozzátok a babát?
Nincs még konkrét terv. És azt se kérdezd, hogy fiút vagy lányt szeretnénk-e…