Kíváncsi vagy rá, képzettjeinknek mi segített a döntésben, hogy programozók legyenek? És arra is, hogy érzik magukat a képzés alatt? Olvasd el válaszaikat!
1. Miért döntöttél úgy, hogy programozó leszel?
Veres Tamás: Hosszú ideig keresgéltem, mire rátaláltam a programozásra. Évekkel ezelőtt még nehezen tudtam volna elképzelni magamat ezen a pályán, de – még a képzést megelőzően – szépen, lassan megismerkedtem a témával, és rájöttem, hogy eddig nem élveztem még semmit ennyire. Végre azt éreztem, hogy megtaláltam a hivatásom.
Király Gergely: Csomagolástervező mérnökként végeztem és dolgoztam 7 évig, de sajnos ebben az iparágban nehéz „álom-munkahelyet” találni. A programozás alapvetően két okból merült fel bennem alternatívaként. Egyrészt köztudott, hogy megbecsült és hiányszakmáról van szó, az álláskeresőt változatos lehetőségek és jó munkakörülmények várják. Másrészt mindig is érdekelt a számítástechnika és megerősítettek, hogy érzékem is van hozzá, ezért úgy gondoltam, a szoftverfejlesztés észszerű irányváltás lehetne a karrieremben. Egy álláslehetőségnél fontos szempont számomra az is, hogy ne kelljen hosszasan ingázni a munkahely és otthon között. Egy mérnöknek nehéz ilyen helyet találni, hiszen a gyártó cégek általában peremkerületekben vagy vidéken találhatók. Programozóként viszont számtalan belvárosi cég közül is lehet választani, hiszen irodai munkáról van szó.
Jagodics Zoltán: Tudat alatt mindig is programozó akartam lenni. Kiskorom óta érdekelt a programozás (Commodore 64). Írtam még Dark Basic-ben egy játékot is, amikor úgy 17 éves lehettem. Ezt később egy startup cég megpróbálta lekódolni iPhone-ra is, de ez sajnos anyagi okok miatt félbemaradt.
Egyetemi jelentkezésnél a második, amit bejelöltem a BME építőmérnöki szak mellett, az a gazdasági informatikus szak volt a Corvinuson. Oda is felvettek volna, de mivel a BME-t előbb jelöltem be, így oda kerültem be. Egyetem alatt is folyamatosan fejlesztettem magam, hogy lecsökkentsem az építőipari tervezési feladatokra szánt időt.
Veres Tamás
Király Gergely
Jagodics Zoltán
2. Nehéz döntés volt, hogy eljössz a tanfolyamra?
V.T.: Nem, mert ebben egy óriási lehetőséget láttam, és tisztában voltam vele, hogy élnem kell vele. Persze azért aludtam rá egyet. 😀
K.G.: Mivel nem olcsó egy ilyen tanfolyam, csupán emiatt volt nehéz döntés. Kellő elszántság mellett azonban a kiadás inkább befektetésnek tűnik. A nyílt nap és a képzésről kapott információk még inkább fűtötték bennem a vágyat, hogy lehetőséget kapjak a szervezett tanulásra, később pedig egy vonzó fejlesztői állásra.
J.Z.: Nem volt nehéz. Annyira elegem lett abból, amit csináltam. Örülök, hogy végre megléptem azt, amire mindig is vágytam.
3. Hogy érzed magad a PROGmastersnél? Miért?
V.T.: Abszolút frankón. Hatalmas pozitív csalódásban volt részem. Egy kezemen meg tudnám számolni, eddigi életemben hányszor éreztem magam motiváltnak arra, hogy suliba menjek, itt viszont minden reggel ilyen. Reméltem, hogy jól fogom magam érezni, de nem hittem azt, hogy ennyire.
K.G.: Végeztem főiskolát és egyetemet is a mérnöki szakmámhoz, de sokkal jobbnak tartom az itteni oktatást. Aránylag kevesen vagyunk tanulók, viszont mindenki lelkes és motivált. A mentorok pedig lazák, segítőkészek és felkészültek. Érződik, hogy nem mi vagyunk az első csoport, szerintem összességében megfelelő a tempó, és tetszik, ahogy fel van építve egy téma. Reggeltől estig tanulunk és kódolunk, de repül az idő.
J.Z.: Remekül. Nagyon jók, amiket veszünk, tetszik a tananyag összeállítása, a menetrend, a stílusa a képzésnek, a mentorok is nagyon jó fejek. Tetszik továbbá, hogy profik oktatnak, olyanok, akik mostani technológiákat alkalmazzák/használják és nem ppt-s diákat olvasnak fel szó szerint, mint máshol.
4. Mi volt a legfurább a képzés eddigi ideje alatt?
V.T.: A reggeli játékokra kicsit furcsán néztem az elején, de most már szeretem őket, és látom az értelmüket.
K.G.: A reggeli bemelegítő játékok közül volt ami elsőre furának tűnt.
J.Z.: A tuki-tukizásnak nevezett improvizációs játék. 😀
5. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
V.T.: Mivel újonc vagyok a fejlesztés terültén, ezért minél többet akarok tanulni, és minél több tapasztalatot szerezni, hogy releváns tudásom legyen a területen, és a magaménak erezzem a szakmát. Ha ez meglesz, utána majd tovább tervezek.
K.G.: Sikeresen elvégezni a tanfolyamot és nekikezdeni az új kihívásoknak. Izgalmas nyár elé nézek 🙂
J.Z.: Mivel a képzést ösztöndíjasként csinálom, és mivel a munkahelyemnél tanulmányi szabadságon vagyok jelenleg, ezért mindenképp úgy tervezem, hogy ott fogok dolgozni. Szerencsére egy építőipari cégről van szó, ahol a 2 dolog, amit imádok összpontosul. Ott C#-ban kell dolgoznom, ezért megpróbálom átültetni az itt megtanult elveket, praktikákat és szabályokat.