Azt hiszem, az tetszett az utolsó két hétből a leginkább, hogy sok olyat csináltunk, amitől igazán mágusnak érezhettük magunkat. Olyan igazi programokat, amik tényleg valami szuperet tudnak. Például olyat, ami hozzáfér az interneten található információkhoz, és elemzi is azokat megadott szempontok szerint. Megtanultuk, hogyan tud egy program lekérdezéseket csinálni weboldalakon, vagy különböző, számunkra fontos információkat kinyerni, ha ismerjük, hogyan tárolódnak. Nekem ez volt a hackerség maga. 
Óriási lökést adott a negyedik hét elkezdéséhez, hogy kiléptünk a világhálóra.
Tanultunk adatbázis-kezelésről is, megismerkedtem az SQL szintaxisával. Amint azt hittem, mindent értek, és a világ császára vagyok, a „valóságban” is kipróbálhattuk a tudásunkat. Kaptunk egy viszonylag összetett feladatot, amiben számunkra addig ismeretlen technológiákat kellett használni időnyomás mellett. Újra meg újra átírtuk a kódot, ahogy változott a feladat specifikációja. Idegőrlő? Felettébb. Kimerítő? Abszolút. Életszerű? Teljesen. Nagyon tanulságos volt, és rengeteg hasonló lesz még, ebben biztos vagyok. Kezdem azt gondolni, a programozás gyakorlati tudománya valamelyest ebből áll. Jó (és minél jobb) választ találni mindenféle, addig teljesen ismeretlen problémára, néha nagyon sürgősen. Biztonságot ad, hogy a képzési program ezekre a helyzetekre is felkészít minket.
Az ötödik hetünk első napját teljes egészében soft skill tréninggel töltöttünk. Még most is elcsodálkozom azon, milyen jó csapat vagyunk. Közösen ebédelünk. Beülünk valahová a nap végén együtt. Ezek nagyon jó dolgok – élményeket osztani meg, tanulni egymástól. A tanfolyamon hárman ülünk egy asztalnál, teljesen különböző erőforrásokkal, erősségekkel, és folyamatosan van tere a diskurzusnak. Néha hangosan gondolkodom. Néha úgy debuggolunk, hogy elmondjuk egymásnak, mit csinál a kódunk. Szóval nagyon jó ez a csapat, tényleg. Azt említettem, hogy volt közös ünneplés is a szünet előtt, társasjátékkal és sütivel?
Nem csak mi, tanulók vagyunk jók a csapatban, azt gondolom; a mentoraink embertelen mennyiségű munkát fektetnek abba, hogy minden sínen legyen. Egészen meghatódtam, amikor részletes visszajelzést kaptam a negyedik hét után az eddigi munkámról, az összes kódomról, mindenféle erősségemről és a fejlesztendő területekről. Ahogyan felénk, a Vajdaságban mondják, oda van ránk figyelve.
Az ötödik hét sok csodát tartogatott még. Nem csak ünneplés volt benne, de előtte még egy próbavizsga is, hogy valóban szembesüljünk azzal, hol is tartunk éppen. A januári megmérettetés már éles lesz. Nem félek tőle, csak annyira, amennyire egy vizsgától illik. A mostani eredményem 80%-os lett, ami a hiányosságok mellett azt is mutatja, hogy alapvetően nem vagyok eltévedve. Ez meg szuper. Pláne, hogy a kiértékelésből már pontosan tudom, miben lehet fejlődni.
Öt szóban az elmúlt két hét: kihívás, csapat, technológiák, ünnepek, értékelés.