Amikor projektmenedzsment témában segítek egy csapatot, az egyik első közösen vizsgált területünk a hétköznapi félreértések jelensége. A legtöbb esetben észre sem vesszük, hogy amit egyértelműnek, magától értetődőnek, „alap”-nak gondolunk, az illúzió. Mindaddig, amíg nem győződtünk meg arról, hogy a legegyszerűbb fogalom alatt a csapatunk minden tagja pontosan ugyanazt érti, jobb, ha úgy vesszük, hogy a rendezettnek tűnő felület alatt teljes a káosz és garantált a félreértés. Érdemes ezt a közös gyakorlatot annál a mondatnál kezdeni, hogy „Akkor van kész, ha…”
Mit tehetünk?
Először is, el kell engedni azt, hogy egy egyszerű szónak csak egy értelmezése lehet.
Bármennyire is furcsának tűnik, muszáj a legegyszerűbb pedagógiai eszközöket alkalmazni, méghozzá közösen.
Visszakérdezés: Ne legyünk szégyenlősek. Egy-két percenként mondassuk vissza a csapattal az addig elhangzottakat. Lehetőleg mindig más beszéljen. Győződjünk meg arról, mi van ténylegesen a fejekben.
Konvenció: A csapat határozza meg a projekt kontextusában az adott szó értelmezését. Ezt utána tűzön-vízen át kell érvényesíteni. Mint fent is mondtam, kezdjük itt: „Akkor van kész, ha…”